Fölemelni tekintetünket...

Vasárnap, 2022. július 3-án, ünnepi szentmisére gyűlt össze a Bodollói egyházközség és a környék hívő népe, hogy önmaguk és közösségük vonatkozásában Szűz Máriára tekintve ismét tisztábban lássa a kihívásokat, a feladatokat.

 Szűz Mária és Erzsébet találkozásában ugyanis a korabeli zsidó rituálé szerinti megnyilatkozások mögött a látogatás teológiai valósága, az emberi találkozások isteni mélysége tárul elénk. A különös találkozás, szemlélődéssel kezdődött. Feltűnnek egymás előtt. A szerető tekintetek egy pillanat alatt átlátták a másik egész valóját. Az arcot keresve, és az arcon mindenekelőtt a szemet, felismerték, megismerték egymást. Ám ebben az esetben is nem csupán a tekintetek találkoztak, hanem szinte megmerítkeztek egymásban, hiszen mivel a szem a lélek tükre, ezért a két tekintet egybekapcsolódása mögött a szeretet hatalmas eseménye játszódott le - a kölcsönös befogadás.

Nem mindegy az, hogy mit nézünk, mit látunk és szemlélünk. Már a kezdet kezdetén szinte minden eldől. A szeretetkapcsolatok mélységének, nagyságának arányában engedhetjük szemünkön keresztül bensőnkbe hatolni a másik tekintetét. Ha esetleg határt sértve továbblépünk, vagy az elutasítás, vagy önmagunk bepiszkolása történik.

 Szűz Mária és Erzsébet szabadon, tisztán, a Teremtő akarata szerint, minden fenntartás nélkül léptek egymás benső világába, mert mindketten őszintén szerettek. És mivel itt két Istenbe merült ember találkozott, ezért tekintetük igen nagy mélységet járt be. Odáig hatolhatott, ahol a másikban maga az Isten lakozott: Máriában a megtestesült Ige, Erzsébetben a hitet támasztó Szentlélek.

 Csak ezután szólaltak meg. Erzsébet szava önmaga méltatlanságának a tudatáról árulkodik: „De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?” Mária is továbblép. Elhagyva a találkozás rituáléjának azt a soron következő mozzanatát, hogy most ő mondjon valamit, amivel kifejezné méltatlanságát a köszöntésre – például azt, hogy ő a fiatalabb – nem ez történt. Mária lelkéből égre csapott az Isten dicséret és imádat éneke, ami eget nyitott a két egymást szerető ember találkozásának az eseményében. Ketten egyes szám első személyében énekelni kezdték az Úr dicséretét, ami már a szentek közösségének a megvalósulása.

 Bodollón 2002. október 13-án volt először Fatimai engesztelő imatalálkozó. Azóta a koronavírus-járvány okozta kisebb-nagyobb megszorítás ellenére minden hónap 13. napján összegyűlnek a környék imádkozói a határ mindkét oldaláról engesztelni és gyógyulást kérni a kihívások és a feladatok tisztábban látása vonatkozásában önmaguk és közösségük részére.

 Imádkoznak, engesztelnek és könyörögnek, hogy mivel mindnyájan méltatlanok vagyunk arra, hogy tiszta szeretettel szeressenek bennünket, és mi magunk is nem egyszer gyarlón és önző módon szeretünk, a Boldogságos Szent Szűz példájára és esedezésére ne álljunk meg méltatlanságunk átérzésénél, hanem előbbre tekintsünk, feljebb, magasabbra, Rája, aki minden szeretet egyedüli, igaz forrása.

 Az oltárszolgálatot végző ministránsok: Dávid, Attila, Krisztián és Erik az elsőáldozás, Matyi az első bál emlékére kitűzőt kapott, hogy szent szolgálatukat továbbra is hűséges odaadással végezzék Isten dicsőségére, a közösség örömére és lelkük üdvösségére.