Fel tudta ébreszteni az emberi jóságba vetett hitet...
Örömmel közöljük, hogy megyésfőpásztorunk eleget téve kérelmünknek, 2024. augusztus 9-i hatállyal a 876/24 számú leiratával Lisovszki Gézát, a visszavonásig megbízta a rendkívüli áldoztatás szent szolgálatával, egyben felhatalmazta a helyi plébánost, hogy őt ebbe a tisztségbe ünnepélyesen beiktassa, és ha a jövőben esetlegesen megbotránkoztatóan viselkedne, e tisztségtől megfossza, jelezve azt a főegyházmegyei hatóságnak.
Az ünnepélyes beiktató szertartás, a jelölt születésnapján 2024. augusztus 14-én történt. A homília után Istennépe közösen megvallotta az Apostoli Hitvallást, majd a plébános röviden ismertette a rendkívüli áldoztató tisztsége mibenlétét, ami a keresztség szentségéből eredendően, sok áldozó esetében, vagy más megfelelő ok miatt, segítségére van a miséző papnak, hogy az áldozás miatt a szentmise feleslegesen ne húzódjon el, valamint szükség esetén elvigye az Oltáriszentséget a betegeknek és a haldoklóknak. Szolgálata nagy ajándék úgy a helyi, mint a többi egyházközség híveinek. Persze, mint minden szolgálat ez is áldozatokkal jár. Egyrészt, vállalnia kell az esetleges tartózkodást néhány hívő részéről, másrészt tökéletesebb lelki életvezetést és szolgálatkészséget kíván tőle.
A fogadalomtétel előtt a jelöltnek nyilatkoznia kellett, hogy akarja-e magára vállalni ezt a szent szolgálatot, vagyis kiosztani Urunk Jézus Krisztus szent Testét és Vérét a híveknek és ezzel elősegíteni Isten népének lelki növekedését? Akarja-e ezt a szent szolgálatot hívő lélekkel, lelkiismeretesen, serényen, szorgalmasan és tisztelettel végezni?
A pozitív válasz hallatán könyörgő áldás következett. A jelenlevő papok - közösen - kitárt kézzel így imádkoztak:
Jóságos és szerető Istenünk,
aki teremtője és kormányzója vagy népednek,
áldd + meg testvérünket,
hogy hűségesen oszthassa ki népednek az Élet Kenyerét és Borát.
Segítsd őt, hogy hitvalló élete jutalmául e szentség ereje által,
egykor a mennyei lakoma örök résztvevője is legyen,
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen
A mellkereszt átadása következett: vedd a szent Kereszt jelét, viseld alázattal és szent félelemmel, emlékeztessen téged szent szolgálatodra, örök Bírádra és Üdvözítődre, majd békecsókváltás és a hívek könyörgései következtek.
A beiktatás a Szűzanya mennybevitelének az előestéjén, Szent Maximilián Kolbe kapucinus atya emléknapján történt, akit 1930-ban Japánba küldtek misszionáriusnak. Megromlott egészsége miatt 1936-ban visszatért hazájába. 1940-ben a németek kiürítették Niepokalanówot (a „Szeplőtelen” városát), ahol elöljáróként szolgált, ahonnét az atyát az auschwitzi haláltáborba vitték. Itt önként jelentkezett egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Imáival és áldásával kísérte társait, akik közül legtovább ő maradt életben. 1941. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján injekcióval megölték.
Harminc évvel később, 1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta. Egyik fogolytársa a következőket nyilatkozta róla: „A páter haláláról az egész táborban beszéltek. Ő nem csak egy embert mentett meg az életnek - tettével sokakban fölébresztette a bátorságot ahhoz, hogy túléljék a tábort. Fel tudta ébreszteni bennünk az emberi jóságba vetett hitet.”