Ez az a nap Tornán
2022. július 26-án este Szent Joakim és Szent Anna emléknapján, a tornai római katolikus templomban a Kaptár rendezésében Fecske Péter szervezésében, a Kaptár Band Junior együttes jóvoltából ifjúsági dicsőítő találkozó volt a múlt heti Puskás Arénában megtartott ünneplés folytatásaként.
Jó volt együtt látni az imádkozó és dicsőíti fiatalokat az idősödő korúak karéjában, köztük a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont jelenlegi és hajdani diákjait, szüleik és nagyszüleik kíséretében, akik által a kölcsönösség reményének a jele volt látható. Nem mindegy ugyanis, hogy mit remélünk, sőt egyáltalán van-e reményünk! Különösen akkor, amikor hangsúlyosan tudatosítjuk, hogy mekkora a felelősségünk, hogy ezt a reményt, az igazság utáni mélységes vágyakozást, az Istenre szomjazást átadjuk-e gyermekeinknek, unokáinknak! Amint ugyanis a nagy művészekről, a történelem nagy alakjairól ki lehet mutatni, hogy zsenivé válásuk nem minden előzmény nélkül való volt, hanem többnyire az őseiktől örökölt tehetség koncentrálódott bennük, úgy a szentek sem – még a Szűzanya sem – közvetlen isteni beavatkozás folytán váltak szentté, hanem a széles körben sugárzó életszentségük névtelen szentjei sokaságának imáiból és könnyeiből sarjadt ki.
Ezt a tényt támasztotta alá a rendező, Fecske Péter is, aki nagyszerű tanúságtételével szóról szóra igazolta a fentieket.
A látottak és a hallottak nyomán elmondható, hogy idősödő emberként, de főleg nagyszülőként nem szabad azzal megelégednünk, hogy a családnál kiharcoljuk az unokák megkereszteltetését, esetleg hogy eljussanak az elsőáldozásig, a bérmálkozásig, hanem minden lehetőt meg kell tenni azért, hogy remény fakadjon a szívükben. Fel kell szítani bennük az Isten utáni vágyakozást.
A Boldogságos Szűz Mária szülei az evangélium szavai szerinti igaz emberek voltak, de valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az Írás, mert kívánták látni a Messiást. Ők még csak nem is azok közé tartoztak, akikről az Úr Jézus azt mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”, mert ők Krisztus megdicsőülése előtt éltek, a várakozás sötétjében és csendjében, amelyet azonban betöltött az Istenre figyelés és az ő akaratának keresése. Kétségtelen azonban, hogy kívánták, vágyták látni a Messiást, vagyis reménységben éltek.
A lelki találkozó végén jó volt hallani a hangosan kimondott vágyat: a találkozót tovább kell folytatni Szepsiben, az egyházi iskolában. Csak kívánni lehet és kérni, hogy mindazok, akik ma együtt voltunk az Úr hajlékában, a szürke hétköznapokban is megéljük Isten jelenlétét. Hitelesen felmutatva ezzel gyermekeinknek, unokáinknak és a ránk bízott ifjúságnak a legnagyobb emberi értéket, ami az embert emberré teszi. Vagyis, nem beérni a láthatóval, kézzelfoghatóval, hanem egymást segítve és támogatva törekedni a végtelen jóra, a szépre és igazra: Cum Deo, pro Patria et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért.
Szent Joakim és Szent Anna közbenjárása segítsen mindnyájunkat, hogy ne csüggedjünk akkor sem, ha esetleg jelenleg nem is látjuk keresztény nevelésünk eredményét, hanem az imádságban állhatatosan kitartva bízzuk abban, hogy az elvetett mag kikél, szárba szökken és termést hoz a maga idejében.
