Eredményesen hírdetni...

Szent Család vasárnapján ismételt nagy tisztelettel, örömmel és szeretettel köszöntöttünk mindenkit a plébánia-templomból. A szentmisét, mint általában, ma is egyházközségeink hívő népéért mutattuk be, városunk és faluközösségeink minden lakosáért és népünkért – határon innen és határon túl.

Egymásra bízattuk, kedves kötelességünk imádkozni, hálát adni egymásért. 

Szepsiben külön, névszerinti imát kértek a gyermekek és az unokák Buzitáról a nagymamáért, Ilonka néniért, aki a napokban ünnepelte születése 92. évfordulóját. Isten éltesse, legyen és maradjon meg továbbra is családja lelki támasza, az értékek szellemi őrzője és továbbadója. 

Mivel ma, Érsekfőpásztorunk pásztorlevélben kívánt hozzánk szólni, ezért a szokás vasárnapi vers a szentmise kezdetén hangzott el:

Sík Sándor - Szent család

Fekszem a fűben a napon,
Szememre húzva kalapom.
Ölel a forró fényözön.
Más semmivel nincs most közöm.

Mind, aki issza sugarát,
Iker, rokon, felebarát.
Ó, én családom, szent család,
Fejed, ha mellém hajtanád!

Én te vagyok és te vagy én.
Nincs más igaz a föld színén.
Mind, ami az Egyből való,
Egymásnak szívére való.

Atyámfiai, gyerekek,
Csak egyet tudok: szeretek.
Igyátok fel a fény szavát:
Vagyunk: szeressünk! Nincs tovább.

Tegnap volt 81 éve, hogy Boldog Salkaházi Sára, szociális testvért a nyilasok 1944. december 27-én Budapesten többedmagával a Dunába lőtték. Az ok – zsidókat bújtatott, menedéket adva a rászorulóknak.  Életét és halálát tudatosan ajánlotta fel a társaságért, megismételve – leírva, önmagára vonatkoztatva Izaiás próféta szavait: íme, itt vagyok, engem küldj.

Imádkoztunk, hogy a mai itt létünk is ilyen tartalmú legyen. Akarjunk továbbra is egymással, egymásért élni, végig, egészen az égig. Ha talán ez a lelkiség valahol a közelmúltban megcsorbult, igyekeztünk őszinte bűnbánatot tartani.

Délután Makrancon a kultúrházban a Golgotha és a Cserepszin éneklőcsoport közös összefogásában egy színvonalas kultúrműsornak voltunk a részesei – határon innen és határon túlról.

Nagy köszönet és hála, hogy a kölcsönös meghallgatás és a párbeszéd révén - mint egy összetartó lelki családban - az Egyház mindennapi életébe fokozatosan beépül a világiak és a papok közötti hatékonyabb együttműködés.

Adja Isten, hogy az újesztendőben is tovább fokozódjon a hatékony együttműködés, még többet találkozzunk, beszélgessünk egymással, eredményesen hirdessük az Úr Jézust és tanítását ennek a világnak.