Életcélunk szép megélésének folytatása...

Érsekfőpásztorunk, Mons. Bernard Bober, 2024. május 25-én plébániatemplomunkban 116 bérmálkozónak – köztük 21 Salkásnak - kiszolgáltatta a megerősítés szentségét. Az ünnepséget megtisztelte becses jelenlétével Nagy István, a Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont igazgatója, akit az érsekfőpásztor külön is üdvözölt.

 A szentmise kezdetén a Suchovič házaspár köszöntötte szlovákul és magyarul az érsekfőpásztort. Az életben vannak pillanatok - mondták – amikor, mint szülők jobban tudatosítjuk, hogy lehetőségeink - végesek. Vannak élethelyzetek, amikor az öröm, illetve a fájdalom átélésére egyedül nem vagyunk elegendőek.

 Ez a nap is ilyen. Gyermekeink az Egyház előtt, az Egyházban, az Egyház által a felnőttség jeleként megjelöltetnek az összetartozás eltörölhetetlen jelével. Örülünk, hogy ez az aktus az Ön közreműködésével történik. Imáinkkal ebben a szentmisében is segíteni akarunk Önnek bő áldást kérni csemetéinkre, hogy ez az ünnep a Krisztussal és az Ő Egyházával való megerősödés és ne pedig az Istentől való elválás eseménye legyen.

 A szentmise záró-áldása előtt a megbérmáltak nevében Kuzma Zoé Barbara és Adam Tóth mondtak köszönetet szintén két nyelven: Főtisztelendő Érsek atya! Köszönjük a Gondviselésnek, hogy a felnőtté válásunk idejében megkaptuk a Szentlélek segítségét.  Köszönjük, hogy ezt az ajándékot valódi apostolutód által kaptuk.  Köszönjük, hogy mindezt az anyanyelvünkön kaptuk. Adja Isten, hogy életünk méltó bizonyítéka legyen hálánknak azok iránt, akik segítségünkre vannak felnőtté válásunkban. Tiszteletünk és hálánk jeléül, fogadja tőlünk ezt a csokrot.

 A bérmálás ünnepsége aznap történt, amikorra Ferenc pápa „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,5) mottóval, találkozóra hívta a kicsinyeket, akik május 25-én és 26-án több ezren vettek részt Rómában az első, gyermekeknek szentelt nemzetközi rendezvényen.

 „Mindannyian fontosak vagytok” – írta meghívó levelében Ferenc pápa a nappal kapcsolatban. Mindannyian „gyermekek és testvérek” vagyunk, „egy nagyon hosszú láncban, amely a múlttól a jövőig vezet, és amely az egész földet behálózza”. Ezért „javaslom, hogy mindig figyelmesen hallgassátok a felnőttek történeteit: édesanyátok, édesapátok, nagyszüleitek és dédszüleitek történeteit!”. És mindenekelőtt hallgassátok meg az első barátotokat, az Úr Jézust, akivel egy új emberiségről álmodhatunk, és elkötelezhetjük magunkat egy testvéribb és közös otthonunkra jobban odafigyelő társadalom mellett, kezdve az egyszerű dolgokkal, mint például mások üdvözlése, engedélykérés, bocsánatkérés, a köszönet kifejezése. A világ mindenekelőtt apró dolgokon keresztül változik meg, anélkül, hogy szégyellnénk, hogy csak kis lépéseket teszünk”.

 Köszönet és hála mindenkinek, akik ezt a napot és eseményét emlékezetessé tették. Köszönet az animátoroknak, a hitoktatóknak, Sára nővérnek, a kántoroknak, az ifjúsági énekkarnak és mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a kegyelem hatékony kiáradásához. Köszönet a virágdíszítésért és a fenséges megvendégelésért a tornai étteremben. Adja Isten, hogy bérmálkozóink aktuális kislépései, életcéljuk elérésének útján, szép folytatása legyen annak, amit otthon, az iskolában és a templomban látnak, hallanak, tanulnak és tapasztalnak.