Égi segítsége...

A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái Nagy István, iskolaigazgató ösztönzésére és utasítására keddenként a heti két kötelező hittanóra egyikét a szentmisén való aktív részvételre rendelte. Előbb a szülők, majd lassan a diákok is megtapasztalták ennek értelmét és értékét.

Az új iskolaév első ilyen alkalmából a szentmise Boldog Bódi Mária Magdolna tiszteletére volt bemutatva, akit a közelmúltban emelt az oltár dicsőségére Veszprémben Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, aki homíliájában többek között ezt mondta: szüzet emelt ma oltárra az Egyház. Vértanút avattunk boldoggá.

Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú 24 éves sem volt, amikor életét áldozta a hitért és a tisztaságért. Vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett fiatalélet megkoronázása. Igaz, nehéz környezetben látta meg a napvilágot. Igaz, hogy a háború idején az emberek sokat szenvedtek és sokan meg is haltak, de az ő esetében ez mégsem csupán valamiféle sorscsapás volt, hanem egy mély, elkötelezett, katolikus vallásosság megkoronázása.

Magdi apostoli lelkülete már iskolás korában jelentkezett. Szeretett fegyelmet tartani az osztályban. Néha játék közben még hitvitákat is rendeztek osztálytársaival, ahol mindenki a saját vallását védte. Ő mindig a katolikus csoport vezetője volt. Szívében ott élt az apostoli lelkület.

Első zárt lelkigyakorlatát 1941 nyarán a péceli lelkigyakorlatos házban végezte, ahol az Actio Catholica számára képeztek világi apostolokat. Magdi szeretett volna szerzetes lenni, de nem vették fel, mivel szülei nem éltek szentségi házasságban. Világi apostolként viszont megérezte a kegyelem erejét. Lelkesedett, kutatott. A Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége ebben az időben keresett vezetőképzésre rátermett munkáslányokat. Magdi Fűzfő - Gyártelepen dolgozott. Nagy örömmel vett részt ezen a képzésen.

Hivatásának tekintette, hogy dolgozó lányként neki kell Krisztushoz vezetni a többi munkásokat. Ugyanakkor szorongó szívvel látta családja helyzetét. Édesapja sohasem kapott vallásos nevelést, azt sem tudta, milyen vallású. Magdi viszont imádkozott és áldozatokat ajánlott fel az egész családért. Nem csupán apostoli lendületet érzett, hanem Krisztus iránti különleges szeretetet is. Nem hagyott fel a gondolattal, hogy egészen Krisztusnak szentelje az életét. Ezért, bár szerzetes nem lehetett, 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén magánfogadalmat tett: örökös szüzességet vállalt Krisztus iránti szeretetből.

Állandó kegyelmi életét gondosan őrizte. Rendszeresen járt gyónni, napját általában szentmisével és szentáldozással kezdte. Erre másokat is rávezetett, lelkesített. Amikor barátnői elkeseredtek, megvallotta nekik: „Néha én is levert vagyok. Akkor bemegyek a templomba, és elmondok Jézusnak mindent. Attól megvigasztalódom.” Volt olyan munkatársa is, akit meggyőzött, hogy többet ne káromkodjon. Másokat rávezetett, hogy kérjék bátran a szentek közbenjáró segítségét. Ismét másoknak sokszor kölcsönadta cipőjét, kabátját, hogy el tudjanak menni szentmisére.

Mint a szentek közül sokan, ő is megérezte, hogy milyen sors vár rá. Egy lelkigyakorlat után barátnőjével arról beszélgettek, hogy szentek lesznek. Később pedig egy lelki beszámolójában azt mondta: „A halálra vezető körülményeket siettetni vagy előidézni nem szabad! A keresztény embernek a halál elől menekülnie kell mindaddig, amíg választás elé nem kerül: a bűn és a halál között. De ha választásra kerül a sor, gondolkodás nélkül a halált választja. Ez a vértanú.” Egy imádkozó közösségben azt is hozzátette: „meglátjátok, én fogok elsőnek meghalni közülünk.”

1944 végére a harcok zaja egyre közelebbről hallatszott, gyakoribbá váltak a légiriadók – a front Litér felé közeledett. A szovjet csapatok végül 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, amelynek közössége a háború hosszú évei alatt óriási veszteségeket szenvedett, sok litéri férfi soha nem tért haza a harcmezőről. Aznap délután Magdi néhány asszonnyal és gyerekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona rájuk támadt.

Az egyikük a bunkerbe küldte Magdit, aki tudta, mi vár rá, sokat hallott a katonák által elkövetett erőszakról. Tisztaságát védelmezve a zsebében tartott kisollóval megszúrta a katonát, és menekülni próbált, közben a többi asszonyt figyelmeztette a veszélyre. Pár pillanattal később a Magdira támadó katona megjelent az udvaron, és azonnal lőtt – a beszámolók szerint hat golyó fúródott a lány testébe. Az első lövés után Magdi megállt, a második lövésnél karjait az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!”

Bódi Magdi nem csak a tisztaságát védte, hanem Krisztus iránti hűségből és szeretetből adta életét. Mindhalálig megtartotta fogadalmát. Áldozata közvetlen hatással volt a környezetére is. A többieket elkerülte a halálos veszedelem. Családtagjai életébe pedig beköltözött a hit és a szeretet. Szülei rendezték házasságukat. Az őt ismerők között pedig elterjedt vértanúságának és életszentségének híre. Ezért már az 1945-ös év során elkezdték gyűjteni az adatokat, a tanúságokat. Halála után szinte rögtön csodálatos imameghallgatások kezdődtek.

Az Egyház Bódi Mária Magdolnát 2025. szeptember 6-án hivatalosan is a boldogok sorába iktatta, hogy példáját sokan kövessék, és közbenjárását bizalommal kérjék. Bódi Mária Magdolna a tisztaság vértanúja volt.

Manapság a tisztaságról beszélni bátorságot kíván. Tisztaságra vállalkozni pedig nem valamiféle extrém teljesítmény, hanem a Krisztus iránti személyes szeretet nagy elhatározása. Mindenki a maga állapota szerint hivatást kapott a tisztaságra. A házastársak a hűségre, a fiatalok a fegyelmezett előkészületre életük nagy döntése előtt, akik pedig a cölibátust, a szüzességet vállalták, hivatást kaptak a Krisztus iránti teljes odaadásra és az emberek teljes szívvel való szolgálatára. Bármilyen nehéz is mai világunkban vallani és követni ezt az eszményt, az isteni kegyelem csodákat képes alakítani az ember életéből.

Egy-egy igaz és szent ember lelki központja és támasza lehet egész közösségeknek. Irányt mutathat életében és halála után. Boldog Bódi Mária Magdolnával elmondhatjuk, amit Szent Ambrus püspök írt Szent Ágnes vértanúságáról: „Már az is méltánytalanság a Jegyessel szemben, ha más jövendőbelire várunk. Azé leszek, aki már előbb engem választott.” „Csak láttad volna, hogyan remegett a hóhér, mintha ő lett volna az áldozat! Reszketett a keze és belesápadt az arca annak a másik életnek az elvesztésébe, pedig ez a leány nem féltette a saját életét. Látjátok, ebben az egy áldozatban két vértanúság van: a tisztaságé és a hité. Szűz maradt és a vértanúságot is elnyerte.”

Bódi Mária Magdolna tisztelete és emléke örömet, hálát és büszkeséget kelt minden értéket hordozó, őrző és továbbadni kész ember szívében. Adja Isten, hogy életpéldája emlékeztessen mindnyájunkat, erősítse összetartozásunkat és segítsen hatékonyan tovább adni azt környezetünknek. Égi segítsége kísérje örömeinket és gondjainkat egyaránt!