Csak ennnyi, ennyi az egész...

Gábor Bertalan | 2023. január 22.
Csak ennnyi, ennyi az egész...

2023. január 17-én a pilisszentlászlói templomban, liturgikus szertartás keretében a közeli és a távoli rokonokkal, barátokkal és ismerősükkel egyetemben Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános vezetésével, Nagy István iskolaigazgató és Király Tamás restaurátor kíséretében, utolsó búcsút vettünk Repiszky Tamás régésztől, aki 1959. május 11-én született Kassán, napra pontosan 60 évvel később a szintén kassai születésű Boldog Salkaházi Sára vértanú /1899/ születésnapján. Temetése Mécs László születésének /1895/ 128. évfordulóján volt, ahol elhangzott Batta György Egy mondat a szeretetről című verse Tóth Zsóka előadásában, majd felvételről a feleség és a hitvestárs, Szvorák Katalin albumából A nap megszentelése című esti imája és néhány halottas ének.

A feleséget, a losonci születésű Szvorák Katalint, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekest, előadóművészt mindannyian jól ismerjük. Mindkettőjükért és általuk az egész családért adtunk hálát Szepsiben 2023. január 22-én, Nemzeti imánk születésének 200. évfordulóján. Szentmisénk kezdetén felcsendült a Himnusz első versszaka, majd a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskola növendékei vezetésével a jelenlevők megható csatlakozásával az utolsó versszak is: Szánd meg Isten a magyart… eszünkbe idézve az ugyancsak 200 éve született Madách Imre üzenetét: Ember küzdj és bízva bízzál…

Az évközi idő 3. vasárnapja Isten igéjének vasárnapja is. Ferenc pápa rendelkezése folytán, immár 3. éve hangsúlyosan kerül előtérbe: a Biblia az, ahol Isten választ vár az embertől. A gyász, a szomorúság, a bánat, valamint népünk zivataros századait s benne nemzedékünk és saját életutunkat szemlélve, nem tudjuk nem látni, hogyha hittel, az evangélium tanításának fényében nézünk, nem nehéz észrevennünk Fábry Zoltán, Mécs László, Dienes Valéria, Ady Endre, a végbúcsúvételen is elhangzott verssorainak idekívánkozó igazságait:

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
 

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet…

Jön az Isten,
Nincs több állomás
Hegytetőn a
Végső áldomás
Elszakadtál
Megérkeztél végre
Kifüggesztik
Nevedet az égre…

Nem tudtam, hogy ez így lesz, nem kívántam.
De nem siratom vissza azt a kertet!
Valaki engem végtelen szeret,
nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél,
hagyom magam szeretni, mint a gyermek:
csak ennyi, ennyi, ennyi az egész…