Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent...

2024. január 9-én a helyi hagyományokhoz híven az idén is Isten áldását kértük a Fészkünkre, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontra, annak minden helyiségére, vezetőire, pedagógusaira, növendékeire, alkalmazottjaira és az ide látogatókra.

 Az ünnepi evangélium az Úr Jézus epifániájának – megjelenésének – egy töredékéről szólt: a napkeleti bölcsekről (vö. Mt 2,1-12). Ők voltak azok a bölcs tudósok, akik miután egy csillag megjelenése gondolkodóba ejtette őket, elindulnak, hogy utánajárjanak a csodálatos eseménynek. Útjuk végén megérkeztek Betlehembe. Ott találták az Úr Jézust, „anyjával, Máriával” együtt, majd leborultak Előtte, és „aranyat, tömjént és mirhát” adtak neki.

 Számukra ez döntő élmény volt, ami jó lenne, ha nekünk is fontos lenne: meglátni a cseperedő Jézusban az emberré lett Istent. Jó lenne megtanulni, az Úr Jézust szemlélni, növendékeinkben, gyermekeinkben és egymásban, valamint imádni Őt az Eucharisztiában, Előtte maradni, ami nem időpazarlás, de időnyerés, mert éppen ez ad értelmet és értéket az időnknek. Minden istenismeret és istentisztelet - a szívet tápláló csend egyszerűségében - az élet útjának újra megtalálását jelenti.

 Köszönjük, hogy ismét együtt lehettünk és jelenlétünkkel követhettük a karácsonyi események példaértékű tanúságtevését, többek között, a napkeleti bölcsek szívbéli imádását, akik nézték ugyan a csillagot az égen, de nem menekültek bele egy, a földi valóságtól elszakadt áhítatba. Útra keltek, de nem bolyongtak, mint a céltalan turisták. Bátorságuk, tettrekészségük, határozottságuk eredményeként, megérkeztek Betlehembe, és amikor meglátták a Gyermeket, „leborultak és imádták őt” (Mt 2,11). Aztán kinyitották kincses-zsákjaikat: aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Az arannyal azt hirdették, hogy Urunk, Jézus Krisztus - Király, a tömjénnel, hogy Ő Isten, a mirhával pedig, hogy Ő halandó lény”. Király - aki azért jött, hogy szolgáljon. Isten - aki azért lett emberré, hogy meghaljon és így az ember végérvényesen isten-gyermek lehessen.

 E misztérium-titkok kapcsán jó lenne felfedezni, hogy különös hivatásunk, küldetésünk és feladatunk van. Szívünket és térdünket imádásra hajlítani: imádni az Istent, aki kicsinységben jön el hozzánk, hogy templomaink, intézményeink, családjaink és közösségeink megszokott világában velünk és köztünk lakjon. Szent Ágoston szavait idézve azt is mondhatnánk: „az Isten, miközben a menny végtelenségében, a csillagok jeleivel nyilvánult meg, […] egy szűk helyen, egy gyenge gyermek testében, az újszülött pólyájába takarva, a bölcsek imádásában találta meg önmagát, akitől retteg Sátán” joggal tart a gonosz lelkületű halandó, de „boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8).