Beszélgetés a Mária Rádióban...

Lépes Lóránt: Kedves rádióhallgatók – határon innen és határon túl! Tegnap Mátraverebély – Szentkúton véget ért a Glória Társulat szervezésében és rendezésében tartott papi lelkigyakorlat. Erről a jövő héten beszélgetünk majd az egyik részt vevővel – főtisztelendő Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános atyával, akit ma a Mariathon kapcsán kérdezünk.

 Atya – hogyan, miként látod a Mária Rádió tevékenységét és működését?

Gábor Bertalan: Köszönöm a kérdést. Mivel életutunkon és élethivatásunkban nem feledkezhetünk meg sajátos - kisebbségi - missziós hivatásukról - ezért szenvedéllyel és nagylelkűséggel kell hirdetnünk az evangéliumot! Lelkesen gondoskodva helyi keresztény közösségeinkről: az oktatásról a hitben és a kultúrában, a tanításról az erkölcsi és a tudományos életben, valamint - az egyéb társadalmi és karitatív tevékenységek végzése mellett – elősegíteni az önmagunk odaszentelését az arra rászorultak testi, lelki, szellemi megsegítésére.

Vagyis olyan teológiát kell művelnünk, amelynek célja, hogy a ma embere, konkrét körülményei közepette - a Krisztussal való személyes és átalakító találkozásán alapulva – megtestesüljön az Ige, testté váljon a Szó, cselekedetté az Evangélium. Ami azt jelenti, hogy az Egyház és a világ szolgálatában, elkötelezetten kell fejleszteni és megtestesíteni a bölcs teológiát – a béke, a megbékélés teológiáját. Úgy külsőleg, mint belsőleg párbeszédet kell folytatni a különböző tudományágakkal, politikai nézetekkel, remélve, hogy megértve az idők jeleit - sajátos küldetésünket, határon innen és határon túl, valamint Kelet-Európában - tudatosan az elkötelezettek közötti találkozás és barátság helyévé válunk (remélhetőleg nemsokára Budapesten is), a szeretetközösség és az osztozás helyévé, ahol az evangéliumi értékrend alapján együtt haladunk Krisztus felé.

Hála Istennek - ezt a feladatot a Mária Rádió különös hangsúllyal és tudattal fel is vállalja, ezért nagy köszönet és hála mindazoknak, akik szellemileg, erkölcsileg, valamint anyagilag is támogatják a Mária Rádiót.

Atya – hogyan, miként látod a Mária Rádió tevékenységét és működését a térségetekben?

GB: Amint azt már említettem, nagy köszönet és hála mindenkinek, aki szívén viseli a Rádió missziós szolgálatát, de legyen szabad megjegyezni és kérni, hogy mindazok, akik a Rádió szolgálatára szentelik életüket, vagy idejük egy részét önkéntesként: szolgálatukat vegyék nagyon komolyan. Szerdán este nyolckor a Kiáltás című könyörgésünket Mátraverebély – Szentkúton a püspök atya vezetésével a lelkigyakorlatozó atyákkal együtt imádkoztuk, azzal a reménységgel, hogy az ima a makranci templomból fog elhangzani, ahogyan azt előzőleg rögzítettük. Sajnos, nem ezt történt, de egy régi, 2016-os felvétel került adásba. Azt hiszem értjük, hogy nagyon kellemetlen helyzetben éreztem magamat, de azok a makranciak, szepsiek és bodollóiak is, akik nem kis áldozatkészséggel igyekeznek mindent megtenni azért, hogy imádságaink aktuálisak és színvonalasak legyenek.

Köszönjük a beszélgetést, a meglátást és a véleményt! Napjaink evangelizációja valóban egy sajátos, különös küldetés: az alázatos és az egyszerű öröm tanúságtétele, amelyre mindannyian meghívást kaptunk. Szolgálatkészség és osztozás azoknak az embereknek az életében, akikhez küldetést nyertünk és kaptunk a Lélek sugallataiban.

Adja Isten továbbra is megértenünk és megértetni a Mária Rádió segítségével is, hogy - határon innen és határon túl - szükségünk van egy olyan hatékony etikai cselekvésre, amely segít megalapozottan megválaszolni a kérdést: mit jelent ma embernek lenni, meglátni és megláttatni önmagunkban és önmagunkkal, valamint a reánk bízottakkal - megszeretni és megszerettetni a hivatás szépségét: azt, amivé hivatásuk elfogadásával válhatunk. Köszönöm a beszélgetést.

Én is köszönöm a becses érdeklődést és a mindennemű támogatást – határon innen és határon túl!