Befogadni és elsajátítani a gondoskodás kultúráját...

Gábor Bertalan | 2022. november 7.
Befogadni és elsajátítani a gondoskodás kultúráját...

A gondoskodás a benső empátia magatartásának a kifejlesztését jelenti, amely az embert kiviszi önmagából, legyőzi a közömbösséget és érdeklődni kezd mások után. Ez az új fordulat az ellenszere a bezárt világnak, amely idővel felfalja saját csemetéit, de megvéd a szomorúságot termő közömbösséggel szemben, sőt ugyanakkor megadja a barátság és az ingyenesség igazi örömét.

Ebben a legszebb példaképünk az Úr Jézus, akinek cselekedeteit mindig a gondoskodás hatotta át. Bármerre járt, mindenütt jót tett. Ápolta a másokkal való kapcsolatait, mindig az emberek szemébe nézett, volt füle mások meghallgatására és közel ment az emberekhez, hogy kezével érintse a sebeiket.

Nagyon szép dolog a gondoskodást művelni! Természetesen, ez a törődés állandó edzést igényel, ami azt jelenti, hogy elsősorban önmagunkkal kell törődni, de nem kívülről, hanem belülről, a lelkünkkel és a szívünkkel. A szívünket pedig úgy ápoljuk, hogy megfelelő helyen csendben hallgatunk a Teremtő hangjára. Így nem leszünk csupán „az élet turistái”, akik csak a külsőt nézik, felületesen, de a szív ritmusának a csendjében meghallgatjuk, sőt meghalljuk az Istent, aminek az élményét jó, ha megosztjuk egymással is.

A valódi szeretet nem tv-film, sem romantikus regény, hanem azt jelenti, hogy időt ajándékozunk a reánk szoruló másiknak, kockázatot vállalva vele az életet tesszük adománnyá, amely újabb életet teremt.

Ha magunkra vesszük a gondoskodás kultúráját, nagyban hozzájárulunk a testvériség magvetéséhez. Bajnokok leszünk, nem a különböző fizikális küzdőtereken, de az élettérben. A ma egyik legnagyobb kihívása a testvériség bajnokának lenni, hogy győzzünk a holnap, az egyre globalizálódó multikulturális világban.

Ki ne látná? Az eszközök és a technológia nem elég ahhoz, hogy a világot békéssé és testvérivé tegye, hiszen a háborús szeleket nem enyhíti a technikai haladás. A világszerte növekvő feszültség elsődleges oka, hogy nem dolgozunk eléggé a szívünkön és hagyjuk, hogy tovább nőjön a távolság egymás között és így az etnikai, a kulturális és a vallási különbségek újabb problémákat teremtenek, ahelyett, hogy a kölcsönös gyarapodást szolgálnák.

A világnak csak a testvériségben van jövője. Mivel a fiataloknak, akik közvetlenebb módon tudnak kapcsolatokat és barátságokat építeni, és könnyebben képesek legyőzni az előítéleteket és az ideológiai sorompókat, ezért ők a testvériség magvetői és a jövő összegyűjtői.

Az Úr Jézus azt kéri tőlünk, hogy az istenszeretet parancsát soha ne oldjuk el a felebaráti szeretet parancsától. Az, hogy egymás fivéreiként és nővéreként éljünk, az minden ember egyetemes hivatása. A mai világ uralkodó szellemével szemben a fiatalok nem maradhatnak közömbösek, hanem arra a testvériség és a társadalmi barátság álmával kell válaszolni. A szó nem elég, szükség van a konkrét tettekre, hogy előbbre jussunk a hétköznapok világában.

Isten velünk maradt, elkísér és vezet minket, nem is csodákkal, hanem az egymással folytatott beszélgetéseinken és érzéseinken keresztül. Ennek az útját csendes imával, bensőséges párbeszéddel lehet megkülönböztetni. Istennek a szívünkben fellobbanó fénye megvilágítja a gondolatok, érzelmek és érzések labirintusát és segíteni akar abban, hogy meg tudjuk különböztetni a lényegest a feleslegestől, a jót a bántó rossztól.

Jó, ha imáinkkal táplálni tudjuk azt a vigasztaló bizonyosságot, hogy az Úr vigyáz ránk, nem alszik, de néz ránk, és mindig őriz minket.

Ezért jó és ajánlatos, ha a fiatalok az interneten található ötletek helyett inkább jó tanácsadókat, bölcs és megbízható embereket keresnek az életben, akik eligazítják, segítik őket. Ilyenek a szülők, a tanárok, az idősek, a nagyszülők és a lelkivezetők.

Minden kornak szüksége van a fiatalok kreativitására, álmaira, bátorságára, együttérzésére és a mosolyára, a magával  ragadó örömre és arra a csipetnyi őrültségre is, ami minden helyzetben meglelhető, és ami segít kijutni a nehézségekből.

Az Egyház a Szentlélek által velük van, nagy szüksége van az ifjú nemzedékre, akik fiataloknak maradva, új utakat fedeznek fel, új nyelvekkel kísérleteznek, örömtelibbé és vendégszeretőbbé téve a világot.

2018. november 7-én került megáldásra a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont telke és alapköve. Köszönet és hála, hogy Fészkünk felépült. Lakjuk… A mellékelt fényképek, önmagunk léte, akarásunk, vágyunk és további tettrekészségünk legyen jele és jelzése, hogy igyekezetünk nem volt hiábavaló.

2022. november 7-én a kápolnában szentmise keretében adtunk hálát és kértük, hogy a jövőben se veszítsük el bátorságukat, merészen álmodjunk és éljünk. Legyünk a testvériség bajnokai. Nézzünk szembe az élet kihívásaival azáltal, hogy engedve a Szentlélek hűséges kreativitásának a jó tanácsadók közreműködésével vezetve befogadjuk, elsajátítsuk és terjesszük a gondoskodás kultúráját.