Bár merre vitt a sors...

Gábor Bertalan | 2023. január 22.
Bár merre vitt a sors...

Az évközi idő 3. vasárnapján, Isten igéjének vasárnapján, ami Ferenc pápa rendelkezése folytán, immár 3. éve hangsúlyosabban kerül előtérbe, hogy a Biblia az, ahol Isten választ vár az embertől, Makrancon is a szentmise kezdetén felcsendült ajkunkon a Himnusz, amelynek szövegét 200 éve véglegesítette Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén, eszünkbe idézve az ugyancsak 200 éve született Madách Imre üzenetét: Ember küzdj és bízva bízzál…

Az ünnepi liturgiában többek között imádkoztunk a helyi egyháztanács két jubiláló oszlopos tagjáért is: Dohányos Józsefért és Lőrinc Róbertért, hálát adva és köszönetet mondva értük és mindazért, amit az egyházközségünkért, a faluközösségért és családjukért tesznek.

Köszönet és hála, hogy vasárnapról-vasárnapra, ünnepről-ünnepre, Istenre és egymásra figyelve hittel valljuk, hogy az evangélium tanításának fényében érdemes nézni és értelmezni mindnyájunk életmozzanatát. Ekkor ugyanis biztosak lehetünk abban, hogy már nem járunk sötétségben, hiszen ránk is vonatkoznak az Úr Jézus ígéretei: valahányszor az ember igennel válaszol az örök szeretet hívó szavára, a sötétség mindjárt oszladozni kezd, világosság támad és élet fakad bennünk és körülöttünk, amely felforrósítja a szívet, akárcsak egykor az emmauszi tanítványokét.

 Kétségtelen nem egyszer ennek az ellenkezőjét érezzük: mintha sötétségben járnánk és a halál árnyéka vetülne a lelkünkre. Ezért jó, ha vasárnapról-vasárnapra, ünnepről-ünnepre halljuk az Evangélium valóságosabb és igazabb kinyilatkoztatását: érzéseink és tapasztalatunk ellenére, amikor még nem látjuk a világosságot, de a sötétségben tapogatózva már nagy-nagy bizalommal úton vagyunk Felé, célba érünk. A sötétséget ugyanis sohasem valami külső erő oszlatja el bennünk és körülöttünk, de a Vele való bensőséges találkozás: a hétköznapokban a lelkünk mélyén, az ünnepnapokon az Eucharisztiában.

 Adja Isten, hogy továbbra egy úton maradjunk, ahol bizalommal dúdolhatjuk áldott elődeink fülbemászó dallamát: Bár merre vitt a sors, hív az ősi föld, lelkedben megmaradj – piros, fehér, zöld.