Az Úréi vagyunk
2022. augusztus 8-án római otthonában elhunyt Jozef Tomko, a bíborosi kollégium legidősebb tagja. Augusztus 11-én, csütörtökön 11 órakor vettek tőle végső búcsút a vatikáni Szent Péter-bazilikában. Földi maradványait ezután szállították haza Szlovákiába.
A pozsonyiak és a környéken élők a Szent Márton székesegyházban, pénteken és szombaton, a kassaiak a Népek Evangelizációs Kongregációja tiszteletbeli prefektusa emléke előtt, ravatalánál augusztus 14-én, vasárnap 16-tól 21 óráig és augusztus 15-én, hétfőn 9-től 12 óráig a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban róhatták le kegyeletüket. Délután a szomszédos Szent Mihály-kápolnába vitték át a koporsót.
A temetési szertartás kedden, augusztus 16-án 11:00 órakor kezdődött, amelynek főcelebránsa Dominik Duka OP, bíboros, emeritus prágai érsek, a két főkoncelebránsa Stanisław Dziwisz krakkói emeritus érsek és Erdő Péter, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek volt. A Szlovák Püspökkari Konferencia összes tagja mellett megjelentek a testvéregyházak küldöttei, de ott volt a szomszéd országok több püspöke is, köztük Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Ternyák Csaba egri érsek, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, a legmagasabb alkotmányos tisztségviselők Zuzana Čaputová, köztársasági elnök, Boris Kollár (Sme rodina) házelnök, Eduard Heger, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke, valamint a társadalmi és a politikai élet számos képviselője.
Szent Pál apostol írja a rómaiakhoz címzett levelében: „Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)
Ha az Úréi, akkor egymáséi. Egymásra bízattunk. Örömben és bánatban egyaránt. A kihívások pergőtüzében. Most a gyász, a szomorúság, a mulandóság érintettségében, felidézve az egyéni és a közösségi felelősségtudatot, sorsközösséget, küldetést a személyes, a közéleti és az egyházi életben, jó volt együtt szemlélni a főpásztorokat.
A négy bíboros jelenléte Kassán az Árpád-házi Szent Erzsébet-székesegyházban, Szent István Király liturgikus ünnepén, a Nagyságos Fejedelem hamvai közvetlen közelében, példaértékű üzenethordozó szent jelzés. Főpapjaink múltbeli feladatkörének értéke egyre tagadhatatlanabb, napjaink történései pedig remélhetőleg mindezt csak fokozzák egy olyan közegben, ahol a keresztény hit, a közerkölcs, az értékrend egyre kopik, a kötődő szálak vékonyodnak, a gyökerek pusztítása tervszerűbb, mint hajdan a rég és a közelmúltban.
Jó volt együtt látni a négy bíborost és körülöttük a négy nép gyermekeit és lélekben újra szemlélni a Ferenc pápa áldásával elinduló missziós keresztet, amelyen ott vannak a Kárpát-medence régi és a legújabb magyar és nem magyar szentjeinek és boldogjaiknak ereklyéi, és amelyet a Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve körbehordoztak az egész Kárpát-medencében, sőt azon is túl. Mementóul, hogy magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek, ukránok, románok, horvátok, vagy akár értünk élő és dolgozó olaszok és más nemzetiségűek egyetlen közösséget alkotunk. „Közös a szenvedésünk, közös a hitünk és a reményünk.” – mondta a minap Erdő Péter Ipolybalogon, Nyitrán pedig így fogalmazott: „Katolikus hitünkben, Szűz Mária tiszteletében és minden nehézségen felülemelkedő reménységünkben elválaszthatatlanul testvérek vagyunk.”.
Az eucharisztikus kongresszusra készülve a missziós kereszt zarándokúton volt a szűkebb és a tágabb pátriában is: Szepsiben, Bodollón, Makrancon, Kassán, Radon és Királyhelmecen. Útja határozottan megerősítette bizalmunkat az isteni Gondviselésben és tudatosítatta közösségi összetartozásunkat. A temetési szertartás is ennek egyik ékes bizonyítéka volt, amelynek végén Bernard Bober, a temetés záró áldása előtt külön is kihangsúlyozott Erdő Péter felé, amikor ismételten megköszönte neki, hogy a három szent kassai vértanú emlékéve kapcsán ékes szlováksággal köszöntötte az egybegyűlteket…
A közeljövőben újabb találkozásra kerül sor, amikor Erdő Péter, bíboros, Bernard Bober, kassai érsek-metropolita meghívására október 13-án a bodollói Fatimai engesztelő imatalálkozók 20. évfordulója kapcsán, ismét ellátogat Bodollóra, hogy ott immár harmadízben imádkozzon népeink lelki megújulásért a határ mindkét oldaláról érkező zarándokokkal. Előtte az érsekfőpásztor kíséretében látogatást tesz a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontba, ahol megáldja az iskolakápolnát és a hívek adományozta Szent József szobrot.
Az engesztelés, az ima, az áldáskérés, népeink felajánlása a Boldogságos Szűzanyának számunkra sem idegen. A történelem során többször megtettük. Az idén tavasszal Ferenc pápa kérésének megfelelően Oroszországot és Ukrajnát ajánlottuk fel Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Tudatosan tettük, hiszen minden ilyen felajánlás a legnagyobb bizalom kifejezése és egyben a veszélyben lévő ember kiáltása is – fogalmazott ugyancsak Erdő Péter. Ezért is volt jó Kassán együtt kiáltani és bizalommal reménykedni, hiszen történelmi tapasztalatunk: „Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8). Egymáséi. Múltunk a reményünk. Krisztus a jövőnk…
