Az új ég és az új föld olajágacskája
Új egyházi évet kezdtünk. Eszünkbe idézve Szent Pál apostol tanítását: 17Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. (2 Kor 5,17).
Erre a tényre – a keresztségben Krisztushoz való kölcsönös kapcsolatunkra - emlékeztetnek bennünket a megáldásra kerülő ádventi koszorúk is úgy a templomokban, mint otthonainkban és középületeinkben. A vasárnapokon fokozatosan meggyúló több gyertya lángja pedig eszünkbe juttatja a lelki virrasztás fontosságát és szükségességét.
Hála Istennek, immár vidékünkön is kedves hagyománnyá vált, hogy a Karácsonyt megelőző időszakban, ádventi koszorúkkal díszítjük nemcsak templomainkat, otthonainkat, de közintézeteinket, sőt városaink főtereit is. Lehet, hogy egyeseknek ez csak dekoratív elem, de nekünk, katolikus keresztényeknek, áhítatunk elmélyítését és lelki előkészületünk fokozását segíti elő. Ezért kértük ádvent első hétfőjén a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban is Isten áldását igyekezetünkre és jó feltételeinkre, hogy ádvent napjaiban növekedjünk a hitben, a reményben, az örömben és a szeretetben.
A plébániatemplomban az Iskolaközpont két növendéke – Balta Rita és Drága Vanda végezték el a gyertyagyújtás szertartását. A város főterén ökumenikus istentisztelet keretében a helyi zeneiskola és szintén az Iskolaközpont növendékeinek közreműködésével. Az Iskolaközpont adventi koszorúja első gyertyáját Olajos Noel Zalán gyújtotta meg, verset mondott Turák Lilien.
Szent Máté evangéliumában (Mt 24,37-44) Úr Jézus nem azt mondja, hogy Noé korában az emberek loptak, csaltak, hazudtak, paráználkodtak és gyilkoltak, hanem hogy ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek. A vízözön mégis pusztulásukat okozta, nem azért, amit tettek, hanem azért, ami tetteikből hiányzott: Istent csendesen és egyetemesen kihagyták az életükből. Az ön-, és a fajfenntartás napi rutinja annyira lefoglalta őket, hogy elmulasztották a leglényegesebbet: annak keresését, hogy mi okból és mi végett vagyunk a világon? Ezzel pedig visszazuhantak az öntudatlan állat szintjére, s olyan világot hoztak létre maguk körül, amelyben nem lehetett többé emberként élni.
Ma is Noé korát éljük. Vigyáznunk kell a statisztikákra, illetve a mögöttük működő, a nyíltan hangoztatott vagy csak burkoltan sugallt ideológiákra, hogy amit a többség csinál, vagy jóváhagy, az a jó. Legyünk óvatosak azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek folyton azt kérik számon az Egyháztól és az evangélium szerint hűségesen élő emberektől, hogy miért nem alkalmazkodnak jobban a modern világhoz? Ha Noé azt tartotta volna fontosnak, hogy alkalmazkodjék a környezetéhez, nem menekülhetett volna meg, s nem maradt volna élet a földjén. Urunknak, Jézus Krisztusnak sem az volt a célja, hogy mindenben megfeleljen kora vallási és politikai elvárásainak, de az, hogy elénk élje, megmutassa az Atya iránti hiteles szeretetet.
Adja Isten, hogy mi is merjünk akár nevetség tárgyává is válva bárkát építeni, fészket rakni, vagyis olyan családi otthont, plébániai, iskolai és kolostori közösséget, szeretetszövetséget létrehozni, amelyben nem a világ, de az evangélium hirdette értékrend a mérvadó, mert ez nem enged elsüllyedni a szennyes árban, hanem a széllel és a hullámokkal is dacolva fennmarad, és eléri az öröklét partjait.
Továbbra is kívánjuk és kérjük az Urat, hogy legyen velünk, szentelje meg fészkünket, bárkánkat, amellyel útra kelünk az új egyházi év kezdetén, várva, hogy a Galamb, a Lélek nekünk is elhozza az új ég és az új föld olajágacskáját.
