Az új ég és az új föld olajága...

 Az ádventi szentidő első vasárnapját ünnepeltük. Új egyházi évet kezdtünk. Eszünkbe idézve Szent Pál apostol tanítását: ¹⁷Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg (2 Kor 5,17).

 Erre a tényre – a keresztségben Krisztushoz való kölcsönös kapcsolatunkra - emlékeztettek bennünket a megáldásra kerülő ádventi koszorúk is úgy a templomban, mint otthonainkban.  A vasárnapokon fokozatosan meggyúló több gyertya lángja pedig eszünkbe juttatja a lelki virrasztás fontosságát és szükségességét.

 Hála Istennek, immár vidékünkön is kedves hagyománnyá vált, hogy a Karácsonyt megelőző időszakban, ádventi koszorúkkal díszítjük nemcsak templomainkat, otthonainkat, de tereinket is. Lehet, hogy egyeseknek ez csak dekoratív elem, de nekünk, katolikus keresztényeknek, áhítatunk elmélyítését és lelki előkészületünk fokozását segíti elő. Ezért kértük ma is Isten áldását igyekezetünkre és jó feltételeinkre, hogy ádvent napjaiban növekedjünk hitben, a reményben és a szeretetben.

 A plébániatemplomban a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei – Balta Rira és Drága Vanda, Makrancon Kocsis Barbora végezték a gyertyagyújtás szertartását. A város főterén ökumenikus istentisztelet keretében JUDr. Ing. Slavomír Borovský polgármester és neje Zsuzsanna, a helyi zeneiskola és a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékeinek közreműködésével.

 A mai evangéliumban az Úr Jézus nem azt mondja, hogy Noé korában az emberek loptak, csaltak, hazudtak, paráználkodtak és gyilkoltak, hanem hogy ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek. A vízözön mégis pusztulásukat okozta, nem azért, amit tettek, hanem azért, ami tetteikből hiányzott: Istent csendesen és egyetemesen kihagyták az életükből. Az önfenntartás és a fajfenntartás napi rutinja annyira elfoglalta őket, hogy elmulasztották a leglényegesebbet: annak keresését, hogy mi okból és mi végett vagyunk a világon. Ezzel pedig visszazuhantak az öntudatlan állat szintjére, s olyan világot hoztak létre maguk körül, amelyben nem lehetett többé emberként élni.

Ma is Noé korát éljük. Vigyázzunk a statisztikákra, illetve a mögöttük működő, a nyíltan hangoztatott vagy csak sugallt ideológiára, hogy amit a többség csinál, vagy jóváhagy, az a jó. Legyünk óvatosak azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek folyton azt kérik számon az Egyháztól, hogy miért nem alkalmazkodik jobban a modern világhoz. Ha Noé azt tartotta volna fontosnak, hogy alkalmazkodjék a környezetéhez, nem menekülhetett volna meg, s nem maradt volna élet a földjén. Urunknak, Jézus Krisztusnak nem az volt a célja, hogy megfeleljen kora vallási és politikai elvárásainak, de az, hogy elénk élje, megmutassa az Atya iránti hiteles szeretetet.  

 Urunk, kérünk, adj erőt, hogy merjünk akár nevetség tárgyává is válva bárkát építeni, olyan családi otthont, plébániai és kolostori közösséget, szeretetszövetséget létrehozni, amelyben nem a világ értékrendje, hanem Te vagy az Úr; amely nem süllyed el a szennyes árban, hanem a széllel és a hullámokkal dacolva fennmarad, és eléri az örök partokat. Légy velünk és szenteld meg bárkánkat, amellyel útra kelünk az új egyházi év kezdetén, várva, hogy a Galamb, a Lélek elhozza nekünk is az új ég és új föld olajágát!