Az Ő képére és hasonlatosságára...

Főegyházmegyénkben évente általában 10 alkalommal van papi lelki-nap papjaink számára esperesi vagy egyházmegyei szinten. A szepsi esperesi körzet papjai februári lelki napjukat Szepsiben tartották, ami szentmisével kezdődött és közös tanácskozással folytatódott plébánián, ahol elmélkedés hangzott el az Imádság éve kapcsán, előadás a Szinódusi útról és aktuális kérdések és válaszok a lelkipásztori teendőket illetően. A szeretetteljes megvendégelésről most is a rózsafüzér-társulat tagjai gondoskodtak. Nagy köszönet és hála érte.

A közös gondolkodás kiinduló pontja a napi evangélium volt, hiszen az Úr Jézus tanítása alapján az élet és a halál fogalmai nem biológiai állapotunkra vonatkoznak, létezésünk mélyén sokkal mélyebb valóságot jelölnek meg. Vagyis arra kell, kellene figyelnünk, amit Ő ért az élet és halál szón, mert Isten gondolatai valóságok, amíg a mieink csak a valóságról alkotott fogalmak, halvány árnyképek, hasonlatok.

A jó egészségnek örvendő, de erkölcsileg kettősségben élő emberen sokkal inkább a halál uralkodik, mint a szenvedését elfogadó rákos betegen. Az élet és halál nem külső tényezők függvénye, hanem benső döntés kérdése. Életet az választ, aki hűen ragaszkodik Istenhez és az Ő törvényeihez. Ez a mindennapok során értelemszerűen kereszthordozásként jelenik meg, mert az élet szüntelen áldozatot követel. Azt az életet, amelyet a világ bálványoz, tudni kell elveszíteni ahhoz, hogy a másikat, az igazit megnyerhessük. Az illúziót fel kell adnunk, még mielőtt szertefoszlana, hogy a valóságosba kapaszkodhassunk.

Önző énünk nem egyszer lázadozik az efféle apró meghalások ellen. Szeretné fenntartani a látszatot, az önmegvalósítás, önkifejezés ábrándját, ami ellen nap - mint nap küzdeni kell. Nem egyedül, velünk az Isten, aki segít.

Jó tudni: valahányszor megengedi, hogy a magunkba vetett hitünk meginogjon, a személyiségünket körüllengő, saját magunk alkotta mítosz szappanbuborékként szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lévő üresség, voltaképpen új és új lehetőséget kapunk, hogy feladjuk az álvalóság őrült hajszolását, s a valódi életet és igazi önmagunkat válasszuk. Csak a helyes önmegtagadás vezethet el minket igazi önmagunk megtalálásához.

A külső rétegeket le kell hántani és el kell vetni, hogy eljussunk szívünk közepébe, személyünk központjába, ahol Isten lakik bennünk (Barsi Balázs).

Adja Isten: ne engedje, hogy beérjük a külső tatarozással, amely csak arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a belső szennyünket és rothadásunkat. Segítsen, hogy az idei Nagyböjtben is legyen bátorságunk mélyebben alászállni szívünk mélységeibe, ahol valóságosan találkozhatunk Vele. Szentlelke által segítsen mindnyájunkat, hogy a Vele való találkozásból gyümölcsöző kereszthordozás fakadjon számunkra, s kezdetét vegye bennünk és köztünk az  új teremtés, vagyis belső átformálódásunk az Ő tökéletesebb képére és hasonlatosságára.