Az elpusztíthatatlan isteni élet...

Gábor Bertalan | 2023. december 25.
Az elpusztíthatatlan isteni élet...

Köszönet és hála mindenkinek és mindenkiért, hogy ez év Karácsonyán is közösen ünnepeltük hitünk misztériumtitkát – Isten megtestesülését, ami a hívő értelemtől kétségtelenül megköveteli a gondolkodás élességét és ragyogó ártatlanságát.

Megkülönböztetett hála és köszönet a sekrestyéseknek és a harangozóknak, a ministránsoknak és a kántoroknak, az előimádkozóknak és az előénekeseknek, az énekkaroknak, a takarítóknak és a díszítőknek és minden jóakaratú hittestvérnek, aki szívén viseli a liturgia szépségét és magasztosságát. Templomi szolgálatunk, a liturgikus cselekmények, de leginkább a szentmise csúcs és forrás. Itt éljük meg nagyságunkat és picinységünket. A kettő egysége mutatja és teszi azt, akik vagyunk.

 Vagyis ne csak arra figyeljünk, hogy Isten emberré lett, hanem lássuk meg ennek a valóságnak a másik oldalát is: mindez azért történt, hogy az ember - Istenné legyen - ahogyan azt nagy merészen a görög szentatyák is hirdetik.

 A szent éjszaka titokmisztikájából egyértelműen bontakozik ki az isteni gondolat, a terv, a valóság, amelyet Szent Ferenc nyomán a ferences teológia évszázadok óta vall: Isten azért határozta el öröktől fogva szent Fia megtestesülését, mert az embert és rajta keresztül minden létezőt, be akart vonni belső szeretetközösségébe. Ezért teremtette meg az egész univerzumot, vagyis a világmindenség a Karácsony misztériumában, a szentséges Megtestesülésben áll fenn.

 Az, hogy az Isten Fia az ember elbukása miatt vette magára bűneinket és lett Megváltónkká, nem a megtestesülés oka, hanem ugyanennek a szeretetnek a következménye. Ezért, mint mindig, de az ünnepi szentmisén különösebb hangsúllyal jelenítjük és valljuk meg Krisztus Urunk megváltó áldozatát az úrfelmutatás után: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.” Ugyanakkor a hit szemével tekintve önmagunkra ismét tudatosítjuk: hatalmat, képességet kaptunk arra, hogy Isten gyermekeként éljünk.

 Az Úr Jézus az unio hypostatica, a személyes egység révén Isten Fia, az Atya képmása. Mindazokba - akik hisznek Benne és meg vannak keresztelve - a Szentlélek közreműködésével az Atyaisten természete árad. Egy új fogantatás, az örök életre való születés megy végbe benne. 

 Imádkozzunk, elmélkedjünk, szemlélődjünk: Urunk, Jézus, Krisztus, Te emberré lévén vállaltad a mi testben való életünket. Segíts minket, hogy mi is befogadjunk és vállaljunk Téged, s testi életünk napjaiban egyre jobban kibontakozzék köztünk és bennünk a Tőled kapott örök, elpusztíthatatlan, isteni élet.