Az együtt gondolkodás bátorsága...

A Kassai Főegyházmegye papjai évente 10 alkalommal találkoznak un. papi koronákon, amikor szentmise, közös ima, elmélkedés és szakelőadás keretében körül járnak egy-egy aktuális problémát.

Nem véletlenül. Hiszen a teológiai képzés nem néhány szakértőnek szól, hanem mindenkinek, hogy elmélyítse a hit misztériumát és hasznos eszközöket kapjon az evangélium kulturális és társadalmi közvetítéséhez – mondta a minap XIV. Leó pápa a dél-olasz teológiai intézmények képviselőinek. Ki kell futnunk biztonságos kikötőinkből. Ki kell lépni területi és egyházi határainkon túlra, találkozni és véleményt kell cserélni, meghallgatni egymást, párbeszédet kell folytatni. Erőforrásainkat, szakértelmünket és karizmáinkat össze kell hangolni az egyházon belül.

Leó pápa Ferenc pápa gondolatait idézte: „Maradjatok a nyílt tengeren. A katolikusnak nem szabad félnie a nyílt tengertől, nem szabad a biztos kikötőkbe menekülnie”. Nagy szükség van erre a hozzáállásra, különösen ma, amikor a hitet hirdetni kell és a kultúrába illeszteni. Nem arról van szó, hogy tudást kell szerezni akadémiai kötelességek teljesítéséhez, hanem egy bátor hajózásra indulni, átszelve a tengert. Ez az utazás két irányba halad: egyrészt a mélybe kell szállni, hogy fölleljük Isten misztériumait és a keresztény hit különböző dimenzióit. Másfelől a nyílt vízre evezni, hogy más távlatokat fedezzünk föl, új formákat és nyelvezetet, amelyben hirdethetjük az evangéliumot.

Leó pápa azt is leszögezte, hogy a teológia az evangélium hirdetésére szolgál, ezért szerves és alapvető része az egyház küldetésének. A teológiai képzés nem néhány szakértőnek szól, hanem mindenkinek, hogy elmélyítse a hit misztériumát és hasznos eszközöket kapjon az evangélium kulturális és társadalmi közvetítéséhez.

Ez egy fontos szinergia: valódi történelmi lépés, ami előmozdítja a nemzedékek közötti kommúniót, segít felülemelkedni a régi, különálló beidegződéseken, vagyis az egységet és a testvériséget szolgálja az egyházon belül. Ezen az úton kell a közös gondolkodást ki és átalakítani, együtt szembenézni a lelkipásztorkodás és az evangelizáció kihívásaival.

XIV. Leó pápa a közös teológiai képzésre is buzdított, mivel az evangélium hirdetéséhez olyan képzésre van szükség, amit csak együtt végezhetünk, a nyílt tengeren hajózva, de nem magányos hajósként. Ki kell futnunk a biztonságos kikötőinkből, kilépni területi és egyházi határainkon túlra, találkozni és véleményt cserélni, meghallgatni egymást, párbeszédet folytatni: erőforrásainkat, szakértelmünket és karizmáinkat összehangolni az egyházon belül.

Ha együtt gyakoroljuk a teológiát, akkor az intellektuális, spirituális és lelkipásztori távlatok kinyílnak és keverednek, közös távlatokat hoznak létre, ami által az egyházi elkötelezettség az adott területen jobban testet ölt, és ezáltal megújíthatjuk a hit stílusát és nyelvezetét ott, ahol élünk. Az összehangolt teológiai képzésen keresztül hatékonyabban készíthetők fel a jövő papjai és lelkipásztori munkatársaik arra, hogy az egyházi kapcsolatokat szinodális stílusban éljék meg, ahol a különböző szereplők, szolgálatok és karizmák kiegészítik egymást, és meghaladnak minden bezárkózást. Ezáltal jobban tudunk válaszolni a társadalmi és kulturális kérdésekre és kihívásokra is, mint például az egyes régiók összetett szociális problémái, a munka válsága, az elvándorlás jelensége, és az elnyomás, a rabszolgaság és az igazságtalanság formái, amelyek merész elkötelezettséget kívánnak mindenkitől. Ezzel voltaképp a jövő kulturális befektetése valósul meg, amellyel leküzdhető a beletörődés és a közöny logikája.

Leó pápa végül arra is bátorította a teológiai intézmények vezetőit és hallgatóit, hogy olyan akadémiai közösségről álmodjanak, amelyikben a papságra, a szerzetesi, vagy a világi életre készülőket együtt képezik és segítik a keresztény közösségeket abban, hogy az evangélium jeleivé és a remény műhelyeivé váljanak.

A Szentatya gondolatai fényében és tükrében jó volt együtt lenni, imádkozni, párbeszédet folytatni a főelőadó, Peter Sykora – A pap szinodális megtérése címmel megfogalmazott munkája és Pásztor Lorenzo írásba foglalt hozzászólása kapcsán – Miként látja mindezt egy aktívan lelkipásztorkodó pap?

A szentmisében emlékeztünk mártírpolitikusunkra, Galánthai gróf Esterházy Jánosra is és imádkoztunk boldoggá-avatásáért, aki 1901. március 14-én született Nyitraújlakon és 1957. március 8-án halt meg a Mirovi börtönben. Emléktábláját 8 évvel ezelőtt lepleztük le és áldottuk meg Bodollón a néhai Palóczy Elek házán, amelyet hajdan a mártír gróf egyik körútja során megtisztelt jelenlétével. Imádkoztunk azért is, hogy Európa és benne Kelet-Európa népeinek újra evangelizálása egyre hatékonyabb legyen, az által is, hogy a történelem sebeire együtt keresik és találják meg a gyógyulást forrását – Urunkban, Jézus Krisztusban.

Ismételt nagy köszönet, elismerés és hála az iskola vezetésének és alkalmazottjainak, valamint papjainknak az együtt gondolkodás bátorságáért.