Az egység kovászául szolgálni...

A Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not - Aid to the Church In Need, ACN) pápai jogú nemzetközi segélyszervezet arra hívja az egész világ gyermekeit, hogy minden év októberében közösen imádkozzák a rózsafüzért az egységért és a világ békéjéért. Idén immár huszadik alkalommal.

Egyházközségünkben, Szepsiben a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban október 6-án a 13. Aradi Vértanú emléknapján, Makrancon október 12-én a helyi Golgotha ifjúsági csoport rendezésében regisztráltunk és csatlakoztunk a kéréshez.

A szervezők előzőleg arra kérték azokat, akik szerettek volna részt venni a kezdeményezésben, hogy regisztráljanak a világesemény honlapján, hogy nyomon követhető legyen: hol fognak elhangzani a gyermekek imái, illetve hányan csatlakoznak a kezdeményezéshez. Az imádsághoz egyének, családok, közösségek is csatlakozhattak.

A kampány ötlete 2005-ben született Venezuela fővárosában, Caracasban. Miközben egy gyermekekből és fiatalokból álló csoport imádkozta a rózsafüzért egy kegyhelyen, az ott lévők közül néhányan mélyen megtapasztalták Szűz Mária jelenlétét. Azonnal Pio atya ígérete jutott az eszükbe: „Ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, a világ megváltozik.” A kezdeményezés az elmúlt két évtizedben az ACN és sok elkötelezett ember segítségével világméretű mozgalommá nőtte ki magát.

A mostani, 2025-ös szentév fényében, amelynek mottója »A remény zarándokai«, a gyermekek imádsága révén, látható jele kívánt lenni annak: az Egyház úton van – együtt, bizalommal és abban a reményben él, hogy Isten működik a világban. A rózsafüzért imádkozó gyermekek a remény kis zarándokai voltak: Szűz Máriával és az Úr Jézussal együtt járták be a keresztény hit központi titkait, reményt közvetítve családjaikba, országaikba és korunkba.

Mauro Piacenza bíboros, az ACN nemzetközi elnöke a kampány fontosságát hangsúlyozva rámutatott arra, hogy a világban egyre erősödik a béke és az egység iránti tevékeny vágy. „Egy olyan korban, amikor az imádság csendjét túl gyakran elnyomja a világ zaja, a rózsafüzér a kontempláció oázisát kínálja. Ez nem egy száraz, ismétlődő monotonság, hanem egy gyengéd és hatékony út, amely az evangélium szívéhez vezet minket” – mondta az elnök. „Imádkozzunk együtt, hogy az egyházi közösségek kötelékei megerősödjenek, és hogy a Szentlélek a fiatalok szívében felébressze a szentség iránti őszinte vágyat.” – tette hozzá.

A kezdeményezéssel párhuzamosan a Pápa Ima-világhálója is közzétette XIV. Leó pápa októberi videóját, amiben az egyházfő azt kérte, hogy imádkozzunk a különböző vallási hagyományok együttműködéséért, különösen a mai társadalomban, ami tele van feszültségekkel.

Mivel a testvériséget a mindennapos emberi kapcsolatokban alulról kell építeni és októberben van egy fontos zsinati dokumentum - a Nostra Aetate kezdetű nyilatkozat közzétételének 60. évfordulója is, ami a katolikus egyház kapcsolatáról szól a nem keresztény vallásokkal - ezért a Szentatya arra buzdított és bátorított, hogy imádkozzunk és a különböző vallási hagyomány híveivel együtt tudatosan munkálkodjunk a béke, az igazságosság és az emberi testvériség megvédésén és előmozdításán. A mély megosztottságtól sebzett világunkban a közjó álmának megvalósításához a vallásokat ne fegyverként, vagy falakként használják, hanem széttöredezett világunkban az egység kovászaiként hidak és próféciák legyenek. Ennek a kívánságnak adott hangot XIV. Leó pápa októberi imaszándékról szóló videó is, amelyet a Pápa Ima-világhálója tett közzé a különböző vallások közötti együttműködésről.

A videóban fontos történelmi mozzanatok elevenednek meg az egyház életéből a vallásközi párbeszéddel kapcsolatban: az 1986-os Assisi találkozó, amelyet Szent II. János Pál indított el; 2010-ben XVI. Benedek pápa látogatása a római zsinagógában; 2019-ben Abu-Dzabiban az Emberi Testvériségről való dokumentum aláírása Ferenc pápasága idején; majd egészen a legutóbbi ökumenikus találkozókig, amelyeket XIV. Leó pápa tartott a Vatikánban.

Olyan világban élünk, amely sok szépséget rejt, de egyben széthúzás és feszültségek is sújtanak, és a vallások olykor ahelyett, hogy összekötnének minket, konfliktusokhoz vezetnek – állapítja meg Leó pápa. Krisztus, azért adja a Lelkét, hogy megtisztítsa szívünket, hogy fölismerhessük azt, ami egyesít minket, és onnan újból megtanuljuk a meghallgatást és az együttműködést anélkül, hogy pusztítanánk.

Péter utóda azért fohászkodik, hogy az Úr Jézus segítse a különböző vallások híveit a felismerésben, hogy egymás testvérei vagyunk, akiknek az a sorsuk, hogy együtt éljenek, imádkozzanak, dolgozzanak és álmodjanak. Szavait különböző helyi szinten szervezett vallásközi találkozók képei kísérik, emlékeztetve arra, hogy a párbeszédet és a testvériséget alulról jövően kell elkezdeni építeni, nemcsak a nagy események szintjén.

A vallásközi párbeszéd témája hangsúlyosan és visszatérően jelen van a pápai imaszándékokban. A mostani akció is ebbe a folyamatba illeszkedik, tanúságaként annak, hogy a párbeszéd közel áll a pápák szívéhez. A vallási vezetők közötti találkozók reményre adnak okot, de ahogyan Leó pápa megállapítja: az együttműködés akkor is épül, ha nem szólnak róla hírek, vagyis a mindennapi életben. Megismerni és tisztelni egymást, tanulni a másiktól, együtt imádkozni az emberiségért, megóvni és előmozdítani a békét ott, ahol élünk – egy olyan életstílus jellemzői, amelyet bármelyikünk választhat azért, hogy a béke és a testvériség kézművese legyen. A pápa októberi videója példamutatóan erre mutat utat: elismerni minden ember méltóságát, védelmezni az igazságosságot, reménnyel vetni és hinteni a béke és a kölcsönös kiengesztelődés magvait.

Mi így imádkoztunk:

Urunk, Jézus Krisztus,

Te, aki Egy vagy a sokféleségben,

és szeretettel tekintesz minden emberre,

segíts bennünket, hogy testvérként tekintsünk egymásra,

akiket arra hívtál, hogy együtt éljünk,

imádkozzunk, dolgozzunk és álmodjunk.

Egy gyönyörű világban élünk,

amely ugyanakkor mély megosztottságtól szenved.

Néha a vallások, ahelyett, hogy egyesítenének bennünket,

nézeteink összeütközésének okává válnak.

Add nekünk Szentlelked erejét, hogy megtisztuljon a szívünk,

és felismerjük, mi az, ami közös bennünk,

és ebből kiindulva újra megtanuljunk odafigyelni egymásra

és együttműködni anélkül, hogy rombolnánk.

A vallásokban a béke,

az igazságosság és a testvériség kézzelfogható példái

ösztönözzenek bennünket hinni abban,

hogy különbségeink ellenére együtt élhetünk és munkálkodhatunk.

A vallások ne fegyverek, vagy falak legyenek,

hanem inkább élő hidak és próféciák:

amelyek hihetővé teszik a közjó álmát.

Az élet mellett állnak,

táplálják a reményt,

és széttöredezett világunkban

az egység kovászául szolgálnak. Ámen.