Asszonyokat és férfiakat, gyermekeket és kamaszokat, időseket és fiatalokat...

Húsvéthétfőn különös figyelemben részesítjük asszonyainkat és leányainkat. Miért? Nézzük csak a sírtól sietve távozó asszonyokat, akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küld, azzal az üzenettel, hogy menjenek Galileába, az első szeretet helyére.

 Oda, ahol a meghívást kapták, az elhivatottságot. Oda, arra a helyre, ahol akkor valami megváltozott az életükben. Oda, ahol gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik nagypénteken álmaik csúfos kudarca után megszégyenülve kullogtak haza.

 Az Úr Jézus a hűséges asszonyok által ismét összehívta őket.  Visszahívva küldetést bízott rájuk, amely az egész világhoz szól. Ma is. A történelem a megváltás óta ugyanis nem vak és céltalan többé. A Feltámadott Úr új irányt és célt adott. Bár, összefoghatnak a gonoszság erői, hogy mindezt megpróbálják elleplezni, bagatellizálni, hitelteleníteni – erőfeszítéseik azonban sorra kudarcot vallanak.

 Adja Isten, hogy a mindenkor mindenkori asszonyai hitelesen tudjanak bátorítani: a megdicsőült Úrral való húsvéti találkozás új irányt, célt, lendületet ad a mindenkori életünknek. Segít kilépnünk az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető kiszolgálóinak sorából. Készségessé teszi szívünket, hogy az élet jó hírét, a feltámadás örömét és békéjét továbbadjuk mindazoknak, akikhez küld bennünket: asszonyokat és férfiakat, gyermekeket és kamaszokat, időseket és fiatalokat…