Assisi Szent Ferenc kezdeményezésére...

Gábor Bertalan | 2023. december 25.
Assisi Szent Ferenc kezdeményezésére...

Egyházközségünk hívő népe - Bodollón, Makrancon, Szepsiben - is Assisi Szent Ferenc ösztönzésére, aki épp ma 800 éve állította fel az első élő betlehemet az olaszországi Greggio – ban, elmélkedésre gyűlt össze karácsony szent éjszakáján, hogy választ adjon és kapjon egy kérdés erejében: Van-e a még szívünkben egy parányi szegényhely?

 A Teremtő Isten Egyházán keresztül kontemplálni, elmélkedni hív mindnyájunkat. Elmélkedni az emberről, vagyis önmagunkról. S ennek kapcsán megválaszolni az imént elhangzott kérdést: Van-e még a szívünkben egy parányi szegényhely?

 A kérdést nem véletlen, hiszen Karácsony van. Urunk Jézus Krisztus testszerinti születésére emlékezünk. Az ünnepi evangéliumból ismerős a történés: Urunk, Jézus Krisztus szülei, Mária és József, azért húzódtak meg az istállóbarlangban, mert nem kaptak helyet a szálláson. Kinek a hibájából? A Szentírás erről nem beszél. A keményszívűség az apokrif iratok emberi együttérzésének a szüleménye. 

 Vajon a Teremtő, akié az ország, a hatalom és dicsőség nem rendezhette volna úgy az eseményeket, hogy mégiscsak jusson nekik hely a szálláson? Nem készíthetett volna Fiának méltóbb születési helyet? Készíthetett volna és készített is: egy szeplőnélküli anyai szívet. A földi szegénységet Isten maga választotta.

 A feltett kérdés: Van-e a szívedben egy parányi szegényhely? – nem véletlen. Ott akar megszállni. Azon a helyen, amelytől általában mindenki undorodik.

 Van-e a szívünkben egy parányi szegényhely, amitől mi magunk is undorodunk? Egy elrontott házasság, egy sikertelen gyermeknevelés, egy zátonyra futott barátság, egy kerékbetört karrier, egy kissebségi sors. Mennyi – mennyi szegényhely, amelybe olykor talán még mi magunk is félünk, rettegünk, szégyellünk belépni! Nem így az Isten. Kész betérni hozzánk. Direkt ezért jött. Nem a palotákat kereste, a megelégedett embereket, de a megtört szívűeket. Nem a sokaságot, a többséget, de a kicsit, a keveset.

 Beengedjük-e Istent a mi szegénységünkbe: elrontott házasságunkba, sikertelen gyermeknevelésünkbe, zátonyra futott barátságunkba, kerékbetört karrierünkbe, kisebbségi helyzetünkbe?  Pökhendiségünk, rátartiságunk miatt nem kell-e tovább mennie?

 Mit tegyünk? Mit tett Mária és József? Ők sem érették Isten terveit. József még álmában is ezen rágódott. Mária is rákérdezett, hogyan fog mindez történni? De mindketten Istenben bízva, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint rábízták önmagukat Istenre. S az eredmény - győzött az Isten. Győzött a Jóság.

 Karácsony van. A világ sokféle képen ünnepel. Vannak, akik gazdagon, de Isten nélkül. Vannak, akik fizikailag ugyan szegényebben, de Istenben gazdagon. S vannak, akik életvitelük, életmagatartásuk, élethelyzetük, életterük miatt - röstelkedve.

 Tegyük félre szégyenünket! A lélekben szegények lelkületével fogadjuk be szegénységünkbe, esetleges szégyenünkbe a Megváltót. Ö tud vele mit kezdeni. Egyházán keresztül ma is azt üzeni nekünk: ne féljetek, én azért jöttem el közétek, hogy reményt és jövőt adjak nektek. Azért jöttem, hogy legyőzve is győzők legyetek.

 Szepsiben az éjféli szentmise záró részeként az egybegyűltek a templomtérre vonultak, ahová a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont növendékei közreműködésével ünnepélyesen elhelyezést nyert a Kisded szobra. A közös éneklés, a kontemplálás, a hajdani emlékek felszínre törése és a csöndben megadott válaszok a feltett kérdésre vélhetően ma is célra vezettek, mint 800 évvel ezelőtt Assisi Szent Ferenc kezdeményezésére.