Áldó imádság mellett...

Azt mondjuk, mondják, hogy népünk határozott szellemi, kulturális újjászületését Kölcsey Ferenc Himnuszától, 1823. január 22-től számítjuk. A szabaddá válását 1848. március 15-től, amikor elkezdődött az önkényuralmak különböző szimbólumainak: a kétfejű sasok, a vörös és a sárga csillagok céltudatos lehullattatása nemzeti épületeink homlokzatáról, az egyének és a kisebb-nagyobb közösségek tudatvilágáról, hogy felváltsák őket a mindenkori nemzedékek önazonosító feliratai, ami 1956. október 23-án nyert végső megerősítést.

Jó emlékezni és emlékeztetni ezekre a jeles napokra, tényekre, vágyakra és álmokra, amikor a különböző események a legsötétebb időkben is képesek voltak kiragadni az adott nemzedéket a mocsárból és a haldoklásból.

2025. március 9-én, Makrancon is ez történt. A főtisztelendő Makovics István, jánoki kihelyezett lelkipásztor és Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános celebrálta szentmise után az egybegyűlt hívek, a közösség polgármestere, Dr. Szalay Gábor, Filakovsky Magdolna a Csemadok helyi elnöknője, valamint a Lisovsky Márta vezette Cserepszin éneklőcsoport közreműködésével, ismét méltóképpen emlékeztek a márciusi ifjakra, a szabadságharc mártírjaira és az áldott elődök kitartására. Az ünneplés során az utódok magatartásában az idén is láthatóvá vált az evangéliumi értékrend melletti kitartás és hűség: lélekben újból leborulni ott, ahol példaképeink „sírjai domborulnak”, s amikor jólesik „áldó imádság mellett” elmondani szent neveiket.