Aki él és éltet...

Nem mindennapi kezdeményezésnek voltunk szem és fültanúi Szepsiben, Szentcsalád vasárnapján. Különös örömünk oka az volt, hogy az oltárra helyezhettük a makranci templom féltve őrzött kincsét: az első szent magyar család ereklyéit. Nem véletlenül hoztuk ma ide, ezt a világon egyedülálló ereklyét, ahol együtt van az édesapa, az édesanya és a gyermek – Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre csontereklyéje, mert ezzel akartuk kellő nyomatékkal hangsúlyozni és tudatosítani Szent II. János Pál pápa egykori figyelmeztetését – ne felejtsétek - történelmet egy szent királlyal, sőt egy szent családdal kezdődik.

Ma az oltár előtt látható volt három bölcső is, amelyeket a szentmise záró részében megáldottunk, hogy egyházközségünk és a szűkebb pátria születendő gyermekeit megkereszteltetésük után ezekben a bölcsőkben pátyolgathassuk néhány hónapig, ezzel is tudatosítva áldott gyökereinket és kedves kötelességünket: evangéliumi értékrendben élő utódokkal benépesíteni a Kárpát-medencét.

Szentmisénk kezdetén megvizsgáltuk lelkiismeretünket és megbántuk bűneinket, amelyekkel vétettünk önmagunk, kultúránk, népünk és anyanyelvünk ellen. Kértük a történelem Ura áldott segítségét, hogy a jövőben határozottabb kiállással és készséggel figyeljük az idő jeleit, legyen nagyobb bátorságunk és tettrekészségünk a megismert jót megszívlelni és megvalósítani.

A szentmise záró áldása előtt Ragán Dávid, egyházközségünk oszlopos tagja, az egykori Salkás öregdiák kért szót. Különleges nap ez a mai – mondta. Nemcsak azért, mert Anyaszentegyházunk a Szent Családra emlékezik, hanem azért is, mert mi, akik itt vagyunk, megemlékezünk egyben az első szent magyar családról, s annak tagjairól is. Egyházközségünkben és a szűkebb pátriában a mai napon elindítunk egy zarándokbölcső programot, amelynek keretében a hamarosan megáldásra kerülő három bölcsőt az első szent magyar család tagjairól kívánjuk elnevezni.

Miért indítunk bölcsőprogramot? A válasz egyértelmű: elődeink, a hajdani magyarok szintén bölcsőkbe fektették gyermekeiket, mivel ők már akkor tudták, hogy a bölcső az anyaméhbeli állapotra emlékezteti a babát, ami kifejezetten kellemes a csecsemő számára. A benne való enyhe ringás nyugtató hatású, a tapasztalatok szerint kevesebbet sír a bölcsős baba. Fejleszti a baba egyensúlyrendszerét, és a korai mozgásfejlődést is segíti, ami a későbbiek során biztosabb járást eredményez, fejleszti ugyanis a reflexeket. Talpraesettebb lesz a gyerek, ha felnő.

Ezen talpraesettségre utalva a bölcsőket Szent István királyról, feleségéről, Boldog Gizelláról, és fiúkról, Szent Imre hercegről neveztük el. Ezzel a kezdeményezéssel hirdetni szeretnénk, hogy a Kárpát-medence szívében, itt a Bódva-völgyében jelen van egy nemzet, egy olyan közösség, amelynek célja nemcsak a fennmaradás, hanem a helyes élni akarás. Azért hoztuk létre a programot, hogy a fiatalok és gyermekeik minél többet láthassák templomainkban a bölcsőket s a jó példát látva megérlelődjön bennük a vágy: egyszer jó édesapákká, édesanyákká lenni.

Az öregedő Európában népünk élni akar, gyarapodni, hogy még ezer év múlva is legyenek utódaink, akik tudnak énekelni, szavalni, és ami a legfontosabb, mernek magyarul álmodni egy szebb, jobb világot, olyat, amelyet drága elődeink nekünk is megálmodtak, építettek, alakítottak ki. Kedves kötelességként érezve, hogy elődeink értékrendjét ne nem szabad feladni, de át kell adnunk nemzedékről - nemzedékre.

Normális az, amikor megkérdőjelezik azt, hogy az apa férfi, az anya nő nemű? Kérdezte a kezdeményező. Ilyen nézetek ellen fel kell emelni hangunkat. Nem hagyhatjuk elveszni a Szent Istváni örökséget. Minden téren tenni, harcolni kell kultúránk, népünk megmaradása érdekében. Hitünket megvallva, a Szent Család példáján felbuzdulva, követnünk kell Szent József és Szűz Mária példáját. Ne adjuk fel céljainkat akkor sem, amikor az veszni látszik. Egykor Szűz Mária és Szent József sem estek kétségbe, amikor nem kaptak helyet a szálláson, nem fogadták be a születendő Kisdedet. 

Kérjük Önöket - folytatta beszédét Ragán Dávid - fogadják sok szeretettel a kezdeményezést, és fogadják be az egyházközség leendő új tagjait, akik ezekben a bölcsőkben, ha csak egy rövidke ideig is, de otthonra fognak találni. Az aktuális üres zarándokbölcsők megtekinthetőek lesznek a Boldog Salkáházi Sára Iskolaközpont aulájában.

A hívek a szentmise végén kimenetelkor a bejáratban a  ministránsoktól egy megáldott Szent Család szentképet kaptak: szeretettel, emlékül és figyelmeztetésül a kedves kötelességre.

A szentmise záró áldásában és áldásával, nagy-nagy bizalommal kértük Isten különös kegyelmét a szülőkre és a nevelőkre, valamint a bölcsőkre, hogy bennük gyermekeink igaz hitben, erős reményben és állhatatos szeretetben, valamint keresztény kultúrában és értékrendben nevelődhessenek és növekedhessenek, s majd felnőve igaz tanúk és tanúságtevők legyenek az egy, igaz Istenről, aki teljes Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek, aki él és éltet, most és mindörökké.