Adventi csend van...

Adventi csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok, Uram eléd.
Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van…
Készül-e, mondd, a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e hited?
Adventi csendben
Szunnyadsz tán? Lámpád nem ég?
Adventi csend van…
Krisztus vár éretted még.

Az adventi koszorú második gyertyáját a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában Pekár Sophia gyújtotta meg annak jeléül, hogy az adventi csendben nagylelkűséggel kívánjuk várni a Karácsonyt, emlékezve Krisztus Urunk egykori földi születésére, akiről hittel valljuk, hogy közöttünk élt. Egyéni és közösségi életutunk végén azonban újra eljön értékelni - ítélni - élőket és holtakat.

Ám, addig sem hagy bennünket magunkra. Itt hagyta nekünk önmagát, Testét és Vérét, hogy amíg második eljövetelét várjuk, rejtetten mindig köztünk lehessen. De szól hozzánk lelkiismeretünk szavában és a Szentírás kinyilatkoztatásában is, hogy útbaigazítson minket. Erősít bennünket szentségeiben. Vizsgáztat - mások szükségleteiben. Értékeljük lehetőségeit? Súlyos kérdések!

Boldogok, akiket készen talál, amikor megérkezik – szavában, szentségeiben és embertársainkban! Ne legyünk ábrándozók, vágyálomkergetők! Életünkben jelen van a jó és a rossz egyaránt. Az Úr Jézus példája nyomán mindnyájunknak, meg kell küzdenie az igaz és a hamis értékek felismeréséért, hogy ezzel is hűségeseknek és a nagylelkűeknek bizonyuljunk egy olyan világban, ahol sokan megkérdőjelezik az evangéliumi értékrend elsőbbségét.

Tegnap volt 69 éve, hogy 1955. december 8-án, a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén, az akkori illetékesek - egyhangúlag - megszavazták az Európa-unió zászlaját. Előzetes kikötés volt, hogy a zászlóban nem lehet sem politikai, sem vallási utalás. A 101 beérkezett pályázatból a jelenlegi lett nyertes: a kék színű 12 csillagos lobogó.

Mi tudjuk, hogy a kék a Szűzanya színe, a 12 csillag pedig a Jelenések könyvében olvasható Napba Öltözött Asszony fejét díszítő csillagkoszorú (vö. Jel 12,1). A szavazók többsége aligha gondolt erre, de - amint azt látva látjuk - Isten nem fáradt bele sem a megbocsátásba, sem a biztos jövő építésébe, sőt a végtelenségig megőrzi humorát. Tehát ne adjuk fel, ne fáradjunk bele a hűségbe, jó úton haladunk. Maroknyi népünk is létrehozott egy olyan alkotmányt, amiben megmeri vallani Istent, és értékként emlegeti a nemzetet, a családot és a kereszténységet. Ez az, ami nem tetszik bennünk a szabadelvűeknek. Mi ennek ellenére, vagy éppen ezért, keressük, kutassuk továbbra is megismerni az idők jelét.

Nézzünk bizalommal a Boldogasszonyra - jó Anyánkra, Máriára, úgy, mint első szent Királyunk. Maradjunk meg az Anyaszentegyház hajójában, ami bizton úszik a szennyes viharban is a biztonságos, örök partok felé, ahol mindenki előtt világos lesz, hogy mire volt érdemes és értékes építeni, s mire volt felesleges, sőt humorosan nevetséges.

A gyertyák szaporodó és növekvő fénye és az adventi csendesség jutassa eszünkbe: az élet örök búcsúzás, jó lenne távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás…