A szeretet és annak műve marad meg örökre...
Örülünk, hogy a szepsi Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont csíksomlyói zarándokai május 29-én késődélután a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező liturgikus emléknapján, szerencsésen hazaérkeztek Erdélyből, ahol 5 napon keresztül Nagy István iskolaigazgató és Sára nővér vezetésével közösségben és egyénileg jelesen képviselték iskolánkat, népünket és értékrendünket.
A pünkösdszombati szentmisében jól eső érzéssel hallgattuk az ünnepi homíliát Urbán Erik provinciális atya ajkáról, aki többek között Assisi Szent Ferencet idézve: „Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tennetek, arra tanítson meg titeket Krisztus!” – mondta. Mindenkinek meg kell tennie a maga részét, a maga helyén, amit a régiek így fogalmaztak meg: „Ha mindenki a portája előtt takarít, az egész utca tiszta lesz!” Ne mondja, és nem mondhatja egyikünk sem, hogy kicsi vagy kevés vagyok. Martin Luther King szavaival élve: „Ha nem lehetsz fenyő a hegygerincen, légy bokor a völgyben, de légy a legjobb kis bokor a kis patak partján. Legyetek bokrok, ha nem lehettek fák. Ha nem lehettek főutak, legyetek ösvények. Ha nem lehettek nap, legyetek csillagok. Nem a méretetek tesz győztessé vagy vesztessé. Legyetek a legjobbak, bármik is vagytok.”
Köszönet és hála a Szentlélek indító ösztönzéséért és ötletéért, hogy zarándokaink a zarándokútra magukkal vitték a kassai Kati néni iskolánknak szánt Bodollón átadott bokorajándékát, amit most megáldva visszahoztak és elültettünk, emlékfeladatként, hogy igyekeznünk kell lelkesen felfedezni, mire kaptunk meghívást, s a felismerést követően pedig akarjuk azt szenvedélyesen meg is élni, úgy a magunk, mint a közösségünk javára.
Ismételt köszönet és hála azért is, hogy az idén is a Kis- és a Nagysomlyó hegyek közötti nyeregben látható, hallható és tapasztalható volt egy nagy templom, ahol több generáció képviseltetve önmagát, az Úr asztala köré gyűlve hálát adott és a csíksomlyói Segítő Szűz közbenjárását kérte. Nem véletlenül, hiszen első szent Királyunk országát, népét, annak jövőjét a Boldogasszony kezébe ajánlotta, nekünk, utódoknak pedig sziklára épített államot és reguláris hitletéteményt hagyott. Regulát, ami azonban nem korlát és nem is tiltó szabályzat, de éltető szó, ami magatartásunk által mindnyájunk jobb és reménytelibb boldogulását szolgálja.
Adja Isten, hogy a csodálatos zarándokút ajándékaként a Boldogasszony példájára és közbenjárására tudatosuljon bennünk és közöttünk: értékskálánk továbbra sem lehet más, mint a bölcsesség, a megbecsülés, a türelem, a tudatosság, az emberség, a testvériség, a béke, a család, a nemzet, az Egyház. Vagyis szolgálni és nem uralkodni, termelni és nem csupán fogyasztani, adni és nem csak elvárni, csodálni és nem kizsákmányolni, óvni és nem tönkre tenni, mindezekkel és mindezeken túl (is) nem feledve, hogy csak a szeretet és annak műve marad meg örökre.” (GS 39.)
