A reánk bízottak testi-lelki gazdagodását és kiteljesítését szolgálva....

2024. január 24-én ünnepi szentmise volt Poprádon a Tatra Hotel dísztermében a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, valamint a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjainak közös sí-tanfolyama kapcsán, amelyet technikusaink jóvoltából a plébánia YuoTube csatornája élőben közvetített.

Az immár hagyománnyá vált lelki, szellemi és testedző találkozó jó alkalmat teremtett a véleménycserére, a baráti kapcsolatok ápolására, a hitbeli és a nemzeti identitás szálainak megerősítésére határon innen és határon túl.

A találkozások, de mindenekelőtt a liturgia az, ami aktívan formál és alakít. Képessé tesz arra, hogy élő kövekként egymásra épülve megteremtsük azt a kultúrát és műveltséget, azokat a szellemi, lelki és anyagi értékeket, amelyekért érdemes hegyre állított lámpásként élni, alkotni, őrizni, sugározni és továbbadni az evangélium Krisztus szorosabb követésére épülő új életformát - a kereszténység kultúráját.

A kultúra ugyanis folyamatosan a kultuszból nő ki és abból táplálkozik. Népünk történelmében számtalan területen látjuk ennek a több mint ezer éve tartó folyamatnak a kultúrateremtő kibontakozását.

Bár az idők folyamán az egyes iskolák profiljai sokat változtak, de a ma diákjai is ugyanúgy, mint a hajdaniak, arra keresik a választ, hogy a megtanulandókon túl hogyan tudnak eligazodni az élet pergőtüzében, és melyek azok az értékek, amelyekre alapozva ők is gyarapítani tudják hazánk és népünk kultúráját.

Ma is, mint áldott elődeink a kultuszból merítünk életerőt, amikor pl. intézményeink és iskoláink meghívják és befogadják a kortárs magyar írókat, amikor párbeszédet folytatnak fiatal magyar képzőművészekkel, vagy amikor együtt dolgoznak hazánk és népünk legjelesebb tudományos, szellemi és kulturális műhelyeivel és intézményeivel.

Kultúránkat - az Isten, haza, család ismerete és szeretete, valamint a szabadság ügye mellett való elköteleződés fémjelzi. Tudatos tanúskodás arról az 1100 éves kultúráról, ami nem csupán a művészeti alkotások összessége. Hozzá tartozik észjárásunk, táncaink, zenéink és az építészetünk nyelvezete is. Sajátos kultúránk vallási, filozófiai, művészeti és tudományos reflexió a világ dolgaira. Szerény meggyőződésünk, hogy csak azok a kultúrák élnek és éltetnek, amelyek rendelkeznek ezzel a négy területtel, ami miatt értelemszerűen meg kell őriznünk őket. A nemzeti kultúra ugyanis szellemi örökség, amit ugyan tanulnunk kell, de ugyanakkor nemzedékről – nemzedékre, különös lelki örökségként belénk ivódik. Nem kívülről jön, bennünk van, ami nemegyszer búvópatakként váratlanul a felszínre tör, mert a kultúra maga az önazonosság és az identitás.

A csillogó szemekben, a baráti kézfogásokban, az elkötelezett magatartásban jó volt ismét látni és hallani, megízlelni és megtapasztalni a Teremtő ragyogását és szépségét. És bizton remélni, hogy amikor a baráti találkozások elmúltával elindulunk lefelé a hegyről a saját mindennapjaink világába, készséggel visszük magunkban a küldetéstudatot: hazánk, népünk és nemzedékünk kultúrája által továbbra is a reánk bízottak testi-lelki gazdagodását és kiteljesedését szeretnénk tudatosan szolgálni – határon innen és határon túl.