A megbékélés napja - 2022

Már hagyomány, hogy a Csemadok helyi szervezetének rendezésében és a különféle társadalmi szervezetek közreműködésével a városi ravatalozó előtti téren a II. világháború emléktáblájánál koszorúzással egybekötött megemlékezés van a háborús idők áldozatiról.

2022. május 8-án, a történelmi egyházak lelkipásztorai a kinyilatkoztatás fényében, az imádság erejében közvetítettek reményt és bizonyosságot a múlt szomorúsága és a jövő bizonytalansága kapcsán.

Márai Sándor írta 1944-ben: Amikor vége lesz a háborúnak, az emberek eltemetik halottaikat és megszűnnek rettegni a bombáktól, de azonnal félni kezdenek egymástól és a különböző vetélytárstól: pl. az öregedéstől és a betegségtől és attól, hogy a másik esetleg nem jön el a megbeszélt találkára. Mennyire igaz?

            Hetvenhét évvel a II. világháború után számtalan új félelemmel, veszéllyel és kihívással találjuk magunkat szembe. Ilyen az élet, az emberi méltóság, a munka, a tisztességes megélhetéshez, vagy a szülőföldön való maradás jogának a tiszteletben tartása. Az igazságosabb és testvériesebb világ még mindig várat magára.

A múlt áldozataira emlékezve, az újkor, új veszélye, kísértése, kihívása közepette jó volt ismét el kell csendesülni és Isten segítségét kérni, hogy legyen bátorságunk a változást önmagunkban kezdeni és imádkozni:

Urunk és Istenünk! Te vagy az alfa és az ómega. Te vagy a kezdet és a vég. Az elmúlt 77 év a Te végtelenségedhez mérve ugyan semmiség, de a hit és a hűség, amely megtartott és idevezetett bennünket, nem kis teljesítmény. Hiszen korok, rendszerek, eszmék, hatalmak követték egymást. Tündököltek, de végül is elmúltak. Ám, az a szent vágy, hogy mi: ki magyarként, ki szlovákként, ki ruszinként vagy németként, de a Te országod állampolgáraiként itt maradjunk - a Boldogasszony országának ebben a csücskében - máig nem múlt el és bízva reméljük, hogy nem is múlik el soha.

 Urunk, Jézus Krisztus, őseink nemcsak hittek és bíztak Tebenned, de védték is hitüket. Harcoltak érte. Sajnos, elődeink között voltak olyanok is, akik a hit, a hatalom, az ideológia nevében, fegyverrel a kezükben, erőszakkal cselekedtek, amiért most Tőled és kölcsönösen egymástól is bocsánatot kérünk.

 Hála Neked, többen voltak azok, akik nem a világ fegyvereivel, hanem a ránk hagyott ajándékaiddal: szentségeiddel és áldott szent Igéddel igyekeztek útját állni a terjedő rossznak. Kegyelmed erejével kegyhelyek, templomok, kápolnák, iskolák és útszéli keresztek sokaságát emeltük e tájon is, hogy láthatóvá váljon az ősi hit, és így a szent helyek, otthont adjanak az imának, a reménynek, az irgalomnak, a megbocsátásnak és a szülőföld szeretetének. Áldott őseink a templomok testvéréül várakat, rendházakat, kolostorokat és iskolákat építettek ezen a vidéken is, hogy a tudás, a megmaradás és az áhítat egyszerre emelhessen Hozzád bennünket és tartson meg Neked és mindnyájunkat egymásnak.

 Urunk és Istenünk, Te századokon át, láttad a zászlóid alatt felsorakozott hazát védők seregét, a falakat emelő kezeket, az éjjel – nappal: csikorgó teleken és pünkösdi napsütésben életet esdeklők sokaságát. Egyedül Te tanúsíthatod, hogy minden falba épített kő, minden harangban megkonduló réz rög, minden gyermekszájban anyanyelvén megszólaló ige, ima és vers – segítségeddel - arcunk verejtékének és emberségünk kitartó állhatatosságának a gyümölcse.

 Urunk, Jézus Krisztus! A tűnő században sok próbának vetettél alá minket: a fasizmus, a kommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a kivándorlás, az elvándorlás, a beolvadás és a beolvasztás, a fásultság - testben és lélekben - megtizedelt bennünket. Életek vesztek el. Hazák csonkultak. Szellemi, lelki és anyagi javaink siklottak ki kezeink közül. A mellőzés, a félreállítás, a féltékenység és az ádáz versengés megrendített bennünket. Kétségbeestünk. Kétségeink közepette adj hát mindnyájunknak biztató reményt. Ne engedd, hogy a jövőben gyöngeségből, közönyből, hitványságból, vagy hamis jóságtól vezérelve, feladjuk lelki, szellemi és kulturális értékeinket.

 Urunk, Előtted állva, Rád tekintve, Szemedbe nézve jelentjük ki, hogy nem a másét követeljük, hanem csak azt, amit Te adtál meg minden népnek, mert hisszük, ha nem lett volna célod velünk, nem adsz nekünk külön anyanyelvet: magyart, szlovákot, ruszint és németet. Nem bíztál volna ránk különböző népi és vallási hagyományt itt a Kárpát-medencében, és nem próbáltál volna meg bennünket, ha nem tartanál mindnyájunkat: reformátusokat és katolikusokat, zsidókat és keresztényeket, gádzsókat és romákat, saját népednek. Most is, népedként jelentünk meg Előtted. A Te néped, a Te zarándok sereged, hogy egyenlő kötelességet és jogot, de ugyanakkor azonos lehetőséget kérjünk önmagunknak és minden itt élőnek.

 Urunk, mindnyájan, akik most itt vagyunk a Te szent Színed előtt, egy-egy kereszthordozó nemzet gyermekei vagyunk. De - tanításod alapján hisszük, hogy keresztjeink révén, egy új ígéret hordozói is. Ezért, ebben az ünnepi órában, szétdarabolt, megosztott világunk, földrészünk és népeink lelki egységének megteremtésének érdekében ismét szent fogadalmat teszünk. Ünnepélyesen megígérjük, hogy Szentlelked segítségével igyekszünk mindent megtenni azért, hogy - az igazság melletti kiállásunk, a kölcsönös megbocsátásra és kiengesztelődésre való törekvésünk, az evangéliumi élet iránti hűségünk és tettrekészségünk által - egyre teljesebb legyen köztünk és bennünk irgalmas, megbocsátó, szent Szíved országa.

 Isten segítségével erre vállalkoztunk, mert hisszük és valljuk, hogy minden nép egyedüli Megváltója és Üdvözítője Jézus Krisztus, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él és éltet, most és mindörökkön örökké. Ámen.