A mai egyháznak példaképekre van szüksége…

2022. november 15-én az immár hagyományossá vált kedd reggeli szentmisén a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistáival egyetemben részt vettek a budapesti Boldog Adolf Kolping Katolikus Iskola növendékei egy csoportja is, akik testvérlátogatásra érkeztek a szűkebb pátriába. A találkozás emlékére A Három Szent Kassai Vértanú tiszteletére kiadott imafüzetet kapták.

Adolph Kolping egy pásztorcsalád negyedik gyermekeként született, a család nem élt különösen jó körülmények között. 1820-tól 1826-ig elemi iskolába járt, majd szülei kívánságára három évig cipésznek tanult. Gyermekkorát, szegénységük ellenére is, boldognak írta. A segédvizsga után 1829-től 1832-ig cipészsegédként, később az akkor híres kölni cipészműhelyben dolgozott, ahol mestere felajánlotta, hogy házasodjon be a családjába, s ezáltal részesedett volna az üzletéből. Ő azonban inkább más állás után nézett.

Adolph segédévei során szomorú tapasztalatokat szerzett. Elkeserítőnek találta önnön és társai életkörülményeit. Valószínűleg ezek a körülmények okozták, hogy megbetegedett, ezért 22 évesen fel kellett adnia tevékenységét. Két év múlva azonban már gimnáziumba járt, hogy később egyetemre mehessen, mert pap szeretett volna lenni. Három és fél évvel később, 1841. április 3-án le is érettségizett. 1841-től 1842-ig Münchenben, 1844-ig Bonnban és 1844. március 26-tól a kölni Püspöki Kollégiumban tanult teológiát. Tanulmányainak költségeit annak a földbirtokosnak a lánya fedezte, akinél az édesapja pásztorkodott.

1845. április 13-án a kölni minoritatemplomban pappá szentelték és ezután káplán volt és hittanár. A város abban a korban több ezres lakosú ipari komplexummá nőtt. A sok fiatal férfi nagy szegénységben és a reménytelen életkörülmény között tengődő sorsa erősen emlékeztette saját korábbi életére, ezért társaival létrehoztak egy katolikus segédegyletet, ami lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor három évig távol kellett maradniuk a szülővárosuktól. Adolph felismerte a segédegylet jelentőségét és lehetőségeit, ezért elhatározta, hogy bővíti az egylet tevékenységét. Úgy gondolta azonban, hogy erre csak egy nagyobb városból van jobb esélye, ezért megkérte a püspököt, hogy Kölnben kapjon állást.

1849-ben Adolph Kolping káplánként visszakerült Kölnbe, ahol május 6-án hét segéddel megalapította a Kölni Legényegyletet. Célja a „legények” vallási, szakmai, családi és társadalmi életre való felkészítése volt. 1850. január 1-jén az egyletnek már 550 tagja volt. A kölni példát követve más városokban is egyre-másra alakultak az egyletek. Kolping élete végén már 418 egylet működött országszerte 24 ezer taggal. 1850 őszén összeolvasztotta a környék egyleteit és megszületett a Rajnai Legényegylet, amely 1851-től Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja.

A napi evangélium Zakeusról szólt, aki alacsony termete miatt felmászott egy fügefára, hogy jobban láthassa Jézust és önmagát. Az evangéliumi történet kapcsán megkérdezhetjük: hogyan tekintünk önmagunkra? Vajon elégtelenségünk láttán beletörődünk helyzetünkbe, vagy éppen akkor, amikor úgymond a padlón érezzük önmagunkat, keressük az Úr Jézussal való találkozást? És aztán: miként tekintünk azokra, akik hibáztak és nehezen tudnak felkelni hibáik porából? Tekintetünk egy felülről jövő, ítélkező, megvető, kirekesztő tekintet, vagy együtt érző, segítőkész?

Az Úr Jézus példáját látva, jó, ha nem feledjük: csak akkor szabad felülről lefelé nézni valakire, ha segítünk neki felkelni: semmi másért. Csak ebben az esetben szabad felülről lefelé nézni. Nekünk, keresztényeknek Krisztus tekintetét kell magunkévá tennünk, amely könyörületesen alulról átölelő és tudatosan keresi azt, aki elveszett. Ez az Egyház mindenkori tekintete is, és mindig is ennek kell maradnia, Krisztus tekintetének, nem pedig egy elítélő aspektusnak. A szentmisében is ezt kértük: a Szentlélek ajándékát, hogy mi is új és új szemmel tudjunk nézni önmagunkra és egymásra.

Adolph Kolping boldoggá avatásának folyamatát hivatalosan 1934. március 21-én indította el Joseph Schulte kardinális, Köln püspöke. A boldoggá avatása 1991. október 27-én történt Szent II. János Pál pápa vezetésével, aki már korábban - ma 42 éve - 1980. november 15-én látogatott el sírjához a kölni minoritatemplomban, ahol miután imádkozott, ezt mondta: „A mai egyháznak olyan példaképekre van szüksége, mint Adolph Kolping volt.” Szentté avatása is folyamatban van.