A keleti végeken...

Gábor Bertalan | 2024. január 25.
A keleti végeken...

2024. január 25-én az újraélesztett hagyományok folytán ismét találkoztak Kassán a főegyházmegye nagykaposi és szepsi esperesi körzet papjai Pásztor Zoltán püspöki helynök meghívására és vezetésével.

 A lelki találkozó együttmisézéssel kezdődött a történelmi Szent Mihály-kápolnában, majd eszmecserével folytatódott a Szent Gellért-lelkipásztori központban.

 Barsi Balász atya meglátása szerint: az intellektuális és erkölcsi erőfeszítés, az Isten parancsaihoz való hűséges ragaszkodás, az aszkézis mind-mind kevés a Krisztusra találáshoz. A kiinduló pont, a tény és az igazság az, hogy a mindenkori kezdeményező a Mester, Urunk Jézus Krisztus, aki maga könyörül meg a becsületesen kereső emberen – még a téves lelkiismeretűn is –, és tisztán kegyelemből nyilatkoztatja ki neki önmagát, mint minden idők és történések végső okát és célját.

 Egy-egy igazságért, eszméért, vallásért, ideológiáért, lehet jó szándékkal buzgólkodni, lehet azt jó értelemmel keresni, de amikor a végső igazság, mint élő Személy áll elénk – „Én vagyok az igazság” –, világossága a déli verőfényt is egyszerre sötétséggé változtatja minden földi halandó életében.

 Olykor egyénként és közösségként egy kis időre meg kell ahhoz vakulnunk, hogy kigyógyuljunk elvakultságunkból, és egy újfajta látásra nyíljék meg a szemünk és szívünk. A természetes ismeret értéke ugyan megmarad, de a végső megvilágosodást többé már nem a természetes emberi ész és értelem adja, hanem az Istentől kapott új világosság - a Szentlélek.

 Szent Pál apostol megtérésének emléknapján jó volt ismét tudatosítani, hogy csak ha már Pálhoz hasonlóan Krisztus fönséges ismeretéhez képest mindent szemétnek tekintünk, akkor pillanthatjuk meg az igazi valóságot. Ő már nem részigazságok megvilágosodásában látott, hanem Krisztus teljes világosságánál, ezért vette észre a zsidók mellett a pogányokat is, s azt, hogy Isten őket is meghívta az Isten országába.

 Mindaz, aki valóban Jézus Krisztus fönséges ismeretében ismeri meg az embereket, annak számára már nincsenek elvetett embercsoportok, élethelyzetek, szituációk, diszpozíciók, áthelyezések, kinevezések, mellőzések és előléptetések, mert Isten terveiben a megváltott embert látja, és Istent a megváltott emberben. Gondolkodása Isten gondolatainak méreteire tágul – így lesz egyetemes, de mégsem kozmopolita.

Adja Isten, hogy Urunk, Jézus Krisztus, akiért, akiben, és aki által teremtetett minden ember, legyen akár zsidó vagy pogány, keresztény vagy ateista, magyar vagy nem magyar, hálát adjunk a csodálatos meghívásért, a kiválasztásért, amellyel egykor Saul szemét és szívét is megvilágosította, s őt a népek apostolává rendelve mindannyiunk üdvösségének munkálójává, példaképévé tette. Közbenjárására adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy elvakultságainktól megszabadulva, valamint Hozzá, hivatásunkhoz és egymáshoz ismét szívből megtérve alkalmassá váljunk a reánk bízott emberek között az evangélium hatékony hirdetésére a keleti végeken.