A kegyelmek további hatékony befogadására...

Gábor Bertalan | 2024. január 6.
A kegyelmek további hatékony befogadására...

Urunk, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepén, régebbi nevén, Vízkeresztkor, Egyházunk vizet szentel. Az emberré lett Isten megjelenésével nemcsak láthatóvá lett a második isteni személy, de megtapasztalhatóvá vált a hatalma, ereje és emberszeretete. Eljövetele áldás lett a világ számára. Jel, amelynek ellentmondanak. 

 Napjainkban az Urunk, Jézus Krisztusba vetetett hit hiányában egyre inkább terjed a babona, a kuruzslás, az ártás, a rontás, a sátáni gonoszság. Ezért az Egyház a szentháromságú egy Isten nevében vizet szentel, azt kérve, hogy Isten hatalma űzze el a gonoszlelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A hívek házában, vagy bármely helyen akármit is érint, vagy meghint a szentelt víznek cseppje, legyen az egészen tisztává és minden ártó hatalomtól mentessé. Ne üthessen ott tanyát a gonoszlélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg a belopakodó Sátán minden cselszövése. A víznek hintése által távozzék onnét és szűnjék meg minden titkos kór, ami a hely és a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Mindezek tudatában kértük Isten áldását a megszentelendő vízre.

A szentelmények (latinul - sacramentalia): az Egyház által alapított szent jelek, amelyek a szentségekhez hasonló módon lelki hatást jeleznek és eredményeznek az Egyház könyörgése folytán.

A szentségek (latinul – sacramenta) és a szentelmények fogalmát a 10 –11. század óta különböztetik meg, ekkor alakult ki ugyanis a teológiában a szentségekről szóló tanítás. Azelőtt a szent cselekményeket (szentelmények és szentségek) kiszolgáltatását egyaránt úgy kezelték, mint misztériumokat, amelyek hozzátartoznak az Egyház életéhez. A 11. századtól a hét szentséget azon az alapon különböztették meg a többi szent cselekménytől, hogy a szentségeket Krisztus rendelte, és az ő akaratából közlik is a jelzett kegyelmet. Vagyis a szentségek közlik azt, amit jeleznek.

A szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására. Nem úgy adják a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek, hanem az Egyház imádságának segítségével előkészítik az embert a kegyelem befogadására, és segítenek azzal együttműködni.

  A szentelmények hatékonyságát legjobban úgy jellemezhetjük, hogy a cselekvő Egyház közvetíti a kegyelmet (ex opere operantis ecclesiae). Hatásukat a közös ima, az Egyház imádságának erejéből fejtik ki (részesülve abban az előnyben, ami a közös imát a magánimával szemben megilleti). Ez az egyháziasság a jelszerűséggel együtt kiemeli a szentelményeket a puszta kérő imádságok sorából, és külön helyet, értéket és sajátos funkciót ad nekik.

A szentelményeket az imádság, a kereszt jele vagy más jel kísér. Mindig tartalmaznak valamilyen imádságot, amit gyakran meghatározott jel kísér (kézrátétel, a kereszt jele, vagy meghintés szenteltvízzel illetve szóbeli ördögűzés).

A szentelmények egy adott kor vagy terület keresztény népe kultúrájának, történetének és sajátos szükségleteit elégítik ki a helyi Egyházi vezetés döntése szerint.

A szentelmények között jelentős helyet foglalnak el az áldások és a különféle szentelések: almaszentelés, Balázs-áldás, ételszentelés, gyümölcsszentelés, házszentelés, kenyérszentelés, Szent János áldása (borszentelés). Újabban szokásba jött a modern életvitel ébresztette igények hatására az autók, a motorok, sőt Nyugat-Európában már a hobbiállatok megáldása is.

A szentelmények kiszolgáltatása, végzése a megkereszteltek papságának (általános papság) illetékességi körébe tartozik, vagyis minden megkeresztelt arra hivatott, hogy „áldás” legyen (vö. Ter 12,1) és áldást adjon (vö. Lk 6,28; Róm 12,14;  1Pt 3,9). Ezért a laikusok is adhatnak bizonyos áldásokat (vö. SC 79; CIC 1168); de egy áldás minél inkább az Egyház szentségi (kegyelmi) életére vonatkozik, annál inkább fönn van tartva a püspököknek, a papoknak és a diakónusoknak, mint a kegyelmi élet, szentségi kiszolgáltatóinak.

A szentelmények a népi vallásosság sajátos és alapvető rétegét alkotják, amelyek mintegy összekötő szálat jelentenek a keresztény hitélet és a népi vallásgyakorlat között, s amelyek egyes naptári ünnepekhez, az egyházi szertartásokhoz kapcsolódva egy-egy ünnep legfőbb tartalmát, kézzelfogható bizonyosságát jelentik.

Bár egyes tudósszakértők a szentelményeket mágikus cselekményeknek tartják, a nép körében ezek olyan szent tárgyak (megszentelt víz, barka, gyertya, Szent János-napi bor, Bertalan-napi vaj és más szentelt ételek, tömjén stb.), amelyeknek szenteléssel vagy áldással nyert óvó, elhárító, serkentő hatása a mindennapok tagadhatatlan tapasztalati tényei.

Népi szentelmény jellege van pl. a búcsúba elvitt, ott megáldott vagy a kegytárgyhoz érintett tárgyaknak (érintőzés) is. Erdélyi adatok szerint a búcsúba vitt csengettyűvel a szívbajos beteg hathatósan gyógyítható. Hasonló szerepük volt az úrnapi „sátorból” származó ágaknak, füveknek, virágoknak is.

Kétségtelen, hogy a szentelmények esetében keveredhet a némi babona Isten különleges kegyelmi segítségével. Egy azonban kétségtelenül tagadhatatlan, hogy pl. amikor egy megszállott ember felett elhangzik az ördögűző ima, és megtörténik a szenteltvízzel való hintés, a beteg szemmel láthatóan megnyugszik és szabaddá válik a gonoszság fogságából.

Vagyis a szentelmények kegyelmi hatásáról könnyelműen ne ítélkezzünk, de ne is tartsuk varázseszköznek. Ne felejtsük: a szentelmények az élet bizonyos körülményeit szentelik meg, előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására.

A házszentelés is ezt szolgálja: az Egyház szolgája imája és liturgikus cselekedete révén előkészíti a ház lakóit további kegyelmek hatékony befogadásra.

20*C+M+B*24

Christus Mansionem Benedicat - Krisztus áldja meg e házat!

A szűkebb pátriában már hagyománnyá vált, hogy az egyháztanács tagjai jelenlétében az egyházközség papjai megszentelik a plébánia épületét is, papjaink lakosztályát, majd közös megbeszélést tartanak az évi feladatokról, tervekről és kihívásokról, amelyek nem kicsinyek, de nem is teljesíthetetlenek, ha továbbra is Istenbe és egymásba kapaszkodunk.

Nagy köszönet és hála az egyháztanács oszlopos tagjainak a megjelenésért, az új ötletekért és elképzelésekért, a tanácsért és a finom vacsoráért, a rózsafüzér-társulat tagjainak az áldozatkész felszolgálásért.