A betegek világnapja - 2024

2024. február 13-án a bodollói Sarlós-boldogasszony filiális templomban is kiszolgáltatásra került a betegek kenetének a szentsége. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka főtisztelendő Fedorka Zsolt, csécsi plébános atya volt, akivel együtt misézett: főtisztelendő Pankulics Patrik, hacsava - ájfalucskai és szepsi görög katolikus parókus, Lucsko Márton, jánoki plébános és Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános.

Amint tudjuk, február 11-e, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja, ami egyben a Betegek világnapja is. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Ferenc pápa idei üzenetének témája: „Nem jó az embernek egyedül lennie…”(Ter 2,18). A Teremtés könyve arról tanít, hogy Isten, aki maga a Szeretet, az embert kezdettől fogva közösségre teremtette azáltal, hogy létébe írta a kapcsolat dimenzióját. Így a Szentháromság képére formált életünk arra hivatott, hogy a kapcsolatok, a barátság és a kölcsönös szeretet dinamizmusában teljesedjen ki. Arra lettünk teremtve, hogy közösségben és ne pedig egyedül legyünk.

Jó, ha ma is újra meghalljuk ezt a bibliai mondatot: nem jó az embernek egyedül lennie! Isten ezt a teremtés kezdetén mondta ki, feltárva előttünk az emberiségre vonatkozó tervének mélységes értelmét, de rámutatva a bűn halálos sebére is, amely gyanakvást, törést, megosztottságot és így elszigeteltséget okoz. Ez kihat minden kapcsolatunkra: az ember - Istenhez, önmagához, másokhoz és a teremtett világhoz fűződő viszonyára. Ez az elszigeteltség érzése elveszi létünk értelmét és értékét, megfoszt a szeretet örömétől, és az élet egy-egy meghatározó szakaszában a magány, a magunkra maradás nyomasztó gyanúját kelti bennünk.

Vagyis a másik ember gondozása mindenekelőtt azt jelenti, hogy ápolnunk kell kapcsolatainkat, amelyek Istenhez, egymáshoz, a teremtett világhoz és önmagunkhoz fűz bennünket. Mindnyájunknak, ennek a megvalósításán kell szorgoskodnunk. Gondoljunk az irgalmas szamaritánusra (vö. Lk 10,25–37), aki képes volt lelassítani, megállni, sőt kész volt a másik felebarátjává válni. Figyeljük meg gyengédségét, amellyel ellátta szenvedő testvére sebeit.

Emlékezzünk tehát életünk központi igazságára: azért születhettünk e világra, mert valaki elfogadott bennünket. Szeretetből, szeretetre vagyunk teremtve. Közösségre és testvériségre kaptunk meghívást. Létünknek ez a dimenziója mindenekelőtt a betegség és a törékenység idején jelent megtartó erőt, amelyet mindnyájunknak együtt, közösen kell gyakorolnunk, hogy meggyógyítsuk társadalmunk betegségeit. Imádkoztunk ma is közösen, hogy a Szűzanya példája nyomán mi is megkeressük és megtaláljuk, Isten velünk kapcsolatos tervét és őszintén ki tudjuk mondani: íme, az Úr szolgája, szolgálója vagyok, történjék velem szavaid szerint.

A betegek, az elesettek és a szegények az Egyház szívében vannak. Emberi figyelmünk és lelkipásztori gondoskodásunk középpontjába őket kell állítanunk. Ne feledkezzünk meg erről! Bízzuk önmagunkat ismét a Boldogságos Szűz Máriára, a Betegek Gyógyítójára, hogy járjon közben értünk és segítsen a közelség és a testvéri kapcsolatok mestereivé válnunk!

Találkozásunk egybeesett a házasság hete rendezvénysorozatával is, amikor köszönettel adóztunk sajátos kultúránk szellemi, lelki és kulturális értékeinkért. Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a házasság, a család a Teremtő egyik legcsodálatosabb ajándéka és gondoskodása az emberiség számára, amelyben a házasfelek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy neki rendelt, csetlő-botló társán keresztül.

 A házasság szentségében egy férfi és egy nő saját szabad elhatározásából elkötelezi önmagát, hogy egy életen át házastársa bátorítására, segítésére és védelmére fog törekedni. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent és áldásul szolgál a társadalmi élet minden szegletére.

 A házasság hete tehát olyan széleskörű összpontosításra és összefogásra törekszik, amely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, valamint bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorítani akar minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé és segíti életük boldogulását. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és a házasulandókat, valamint ébren tartani a teljes helyreállás reményét azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, vagy valamilyen ok miatt megszakadt.

 Imatalálkozónk is ezt szolgálta. Alkalmat és teret kívánt adni a kikapcsolódásra és a töltekezésre, valamint újabb lelki, szellemi és kulturális élményt szerezni, hogy a hétköznapok gyűrődését könnyebben tudjuk elviselni és a megpróbáltatásokból mindig győztesen kerüljünk ki. Minderre egyedül nem vagyunk sem képesek, sem elegek, sem elég erősek, ezért bízattunk egymásra. Szükségünk van a Teremtő kegyelmére és egymás segítségére. Ezt az Isten és az egymás iránti hovatartozási készséget és egymásrautaltságot újítottuk meg a liturgikus cselekményben.

 Köszöntöttük a közelmúlt születésnapi ünnepeltjeit, nevezetesen: főtisztelendő Susko Mihály buzita plébános atyát, Maklári Júlia sekrestyésünket, valamint Király Tamás, okleveles szobrász-restaurátort és édesanyját, Rózsikát, akiknek ezúton is köszönjük áldozatkészségüket. Isten éltesse őket, erőben, egészségben. Isten bőséges áldása, a Szűzanya oltalma és védőszentjeik hathatós közbenjárása kísérje további életútjukat.