„ …Alszom, de a szívem virraszt…”

Gábor Bertalan | 7.11.2019

 

 

2019. november 6.-án, Böőr Roland plébános szervezésében, immár huszadszor rendeztek mártírünnepségeket Radon IGLÓDY ILLÉS ISTVÁN minorita-szerzetes, novícius vértanúhalálának 380. évfordulója alkalmából.

 

Az ünnepségsorozat 2019. november 4.-én délelőtt kilenckor gyalogos zarándoklattal kezdődött „István testvér nyomában” címmel Kisrozvágyról Radra. Délután a helyi plébániatemplom felszentelésének évfordulóján ünnepi szentmisét mutatott be Dr. Száraz János nagykaposi esperes-plébános.

 

2019. november 5.-én Mgr. Vranai Alfréd bodrogszerdahelyi plébános, esperes-helyettes vezetésével ifjúsági szentmise volt, amit virrasztás követett „Jézus és a fiatalok” mottóval.

 

A vértanúság emléknapján, november 6.-án, 15:00 órai kezdettel a vértanúság órájában szentségimádás volt, amelyet szentmise követett Mons. Edward Kawa, OFM Conv. lembergi segédpüspök főcelebrálásával. 17:00 órakor P. Lucián Bogucki OFM Conv. kusztód, a szlovákiai minoriták előjárója vezetésével a templomból körmenet indult a vértanúsírokhoz.

 

Iglódy Illés nemesi családban született 1621-ben Kisrozvágyon (a mai Magyarország területén). Protestánsnak keresztelték és ebben a hitben is nevelték. Felnőtté válásának időszakában felkeltették érdeklődését a minorita atyák missziós prédikációi. Ezek hatására 16 évesen katolizált és elhatározta, hogy kolostorba lép. Emiatt végleg el kellett hagynia a családját, gróf Nyári István házához szegődött el szolgálni. A minorita rend noviciátusába 1639 tavaszán vették fel Radon (ma Tőketerebesi járás - Szlovákia). A szerzetesi ruhával új nevet is kapott - István testvér lett.

 

István testvér feladata a koldulás volt, adományokat gyűjteni a szerzetesközösség számára. Emellett nyelvtudása révén kapcsolattartóvá lett a lengyel és az olasz származású szerzetesközösség tagjai és a környező lakosság között. Kortársai szerint meggyőző tanúja volt az evangéliumi örömnek és a megtérésnek. Életrajzírója megjegyzi, hogy a kolostor környékén lévő falvakban, mint „Isten szerelmese” hívta lelkesen az embereket a missziós prédikációk meghallgatására. Szerzetes testvérei számára az Isten- és az emberszeretet példaképévé lett. Kitűnt erényes életével, imáival, valamint az apostolkodásban való kitartásával. Ragyogó ártatlansága ellenére ferences hivatását a bűnbánat lelkületében élte meg.

 

1639. november 6-án István testvért útban a kolostor jótevőjéhez, két korábbi ismerőse elfogta, megkínozta, kirabolta, megalázta, a fejére a kereszt jelét vágta karddal és halálos fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy hagyja el a szerzetesi életet, térjen vissza az atyai házba és a protestáns hit megvallásához. István ezt kitartóan elutasította, sőt igyekezett kínzóit meggyőzni arról, hogy fogadják el döntését a szerzetesi és a papi hivatása mellett, valamint a hitben kövessék őt. Nehéz kínzatás után ajkain a „Jézus, Mária segítsetek nekem!” fohásszal, készségesen fogadta a halált abban a hitben, hogy a katolikus egyházért, a szerzetesi, a papi hivatásért és hűségéért halt meg. Az exhumálásakor kezében egy szívmedált találtak a következő felirattal: „Ego dormio et cor meum vigilat” („Alszom, és a szívem virraszt”).


Nemcsak a ma és a távoli múlt, de már az ősegyház tagjait is sokszor érte üldöztetés, vértanúsági kényszer, ami voltaképp az üdvösségtörténet folytatása. A vértanúk tanúvallomása, Isten tanúvallomása. Mindaz, aki élete árán is kitart a Krisztus hirdette evangéliumi értékrendben, tanúságtételével részesévé és élvezőjévé válik a megváltásnak.

 

Talán egy átlagos olvasó kevéssé ismeri a radi minorita kolostor és az ottani novícius, Iglódy Illés István vértanúságának történetét, ezért érdemes róluk néhány szót szólni.

Rad a Felső-Bodrogköz északnyugati szögletében fekszik, közel a Latorca és az Ondava folyók összefolyásához – ezt a Bodrogköz bölcsőjének is szokták nevezni. Első írásos emléke a kilencedik századból ismert Raad néven. A településnek az 1600-as években már saját temploma és plébániája volt. Amikor Briberi Melith György, a szerednyei vár ura lett a település kizárólagos birtokosa, 1637-ben négy minorita szerzetes részére kolostort alapított a településen. A környék katolikus szempontból missziós terület volt, hiszen a környéken nagyon erős volt a protestáns jelenlét. A radi minorita szerzetesek sikeresen folytatták lelkipásztori szolgálatukat, bár gyakran érték őket zaklatások. Ennek első drámai jele volt Iglódy István Illés brutális meggyilkolása.

Iglódy Illés kálvinista nemes szülök gyermekeként Rozvágyon született. Földesura, a katolikus Nyáry István gróf hatására 16 évesen katolikus hitre tért, és a gróf szolgálatába állt. Két évvel később a radi kolostorban belépett a ferences rendbe, és az István nevet vette fel. Mint magyar alkalmas volt arra, hogy a környék katolikus nemeseivel kapcsolatot alakítson ki, s tőlük alamizsnát kérjen a szerzetesek számára. Hat hónappal azután, hogy belépett a rendbe, 1639. november 6-án Klus Krizosztom atya, a radi kolostor gvárdiánja Lónyay úrnőhöz küldte István testvért. Kisgéres kálvinista falu közelében két odavalósi ember megtámadta, leszállították a lováról, és egy fához kötözték. „Tudjuk, hogy egy kálvinista fia vagy – mondták –, ha nem térsz vissza a hitünkre, megölünk. Vedd le a barátcsuhát, gyere velünk!” István testvér ezt megtagadta, mire egyikük a szablyájával rávágott a fejére, a másik elvette tőle a rózsafüzérét, és kereszt formájában a fejére vágott, majd egy késsel elvágta a szerzetes torkát.

Néhány héttel a minorita vértanú halála után Giovanni Battista Astori da Ferrara, a magyarországi konventuális ferences tartományfőnök erről szóló jelentését megküldte a Kongregációnak. A boldoggáavatási per XIV. Kelemen pápa idejében, 1773-ban indult el. Mivel a vértanúság tanúkkal nem volt bizonyítható, a hivatalos boldoggá avatás nem történhetett meg. Iglódy Istvánt nem avatták szentté vagy boldoggá – talán azért nem, mert az erdő sötétjében lezajlott támadásnak nem volt tanúja, csak a két rablógyilkos ijedt vallomása volt a bizonyíték, hogy valóban a katolikus hitéért ölték meg a ferencest. A konventuális ferences rend azonban hamar felvette mártírjai közé, és a mai napig így tiszteli. Több szerzetestársa jutott hasonló sorsra. 1639 és 1710 között többször el kellett hagyniuk a rendházat, mert az megsérült, leégett. Végül a gyakori árvizek miatt 1767-ben a Bodrog másik oldalára, a magasabb fekvésű Imregre költöztek, így a radi kolostor pusztulásnak indult.

1999 óta Iglódy Illés István és mártírtársainak megünneplésére minden év novemberében sor kerül, de évközben is érkeznek zarándokok, hogy imáikban a vértanúk segítségét kérjék.

2008-ban a radi plébános, Böőr Roland garázst akart a plébánia épülete mellé építeni. A munkálatok közben régi téglákra, kövekre bukkantak. Azóta régészek vezetésével sikerült feltárni az egykori minorita kolostort. A szentélyben sírokat is találtak, amelyek közül az egyikben Iglódy István teljes csontváza feküdt, de találtak más lengyel és olasz minoritákat is, köztük több vértanú földi maradványait is. A konferencián elhangzott, hogy a sírokban feltárt csontok ünnepélyes újratemetése a közeljövőben lesz.

2018. október 24-én, Sátoraljaújhelyen a város dísztermében „A radi vértanúk – a radi minorita kolostor régészeti föltárása” címmel nemzetközi konferenciát rendezett Sátoraljaújhely Város Önkormányzata, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Radi Római Katolikus Plébánia.

 

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Ternyák Csaba, egri érsek, Szamosvölgyi Péter, polgármester, Bernard Bober, kassai érsek képviseletében Pásztor Zoltán, püspöki helynök.

 

A konferenciát Zimmer Tibor tb. egyetemi tanár vezette. Előadást tartott Molnár Antal, docens, Balog Árpád, technikus régész és Somorjai Ádám OSB, emeritus vatikáni levéltáros. P. Jozef  Sukenik, OFMConv. előadását, Böőr Roland, radi plébános olvasta fel.

Ternyák Csaba egri érsek köszöntőjében többek közt arról beszélt, hogy már az ősegyház tagjait is sokszor érte üldöztetés, vértanúság, melyet az üdvösségtörténet folytatásának tekinthetünk. A vértanúk tanúvallomása kiegészül Isten tanúvallomásával – Jézuséhoz hasonlóan. Miközben életük árán is kitartanak Krisztus mellett, részeseivé válnak megváltásának.

Zombori István történész kiemelte annak fontosságát, hogy az 1630-as években vértanúhalált szenvedett minoritákról szóló konferencia révén – amelyen egyházi méltóságok, kutatók, történészek és sok érdeklődő vesz részt – az egykor élt szerzetesek életét megismerhesse a nagy nyilvánosság is. Hozzátette, azt is nagyon fontos látni, hogy egy vallás hívői egy másik vallás hívőit saját hitbeli meggyőződésük miatt ölték meg. Mindez nem egyedi eset, hiszen évszázadokra, évezredekre visszatekintve számos hasonló tragikus példát láthatunk.

A konferencia résztvevőit a város polgármestere, Szamosvölgyi Péter is köszöntötte.

Molnár Antal történész az 1639. november 6-án történt gyilkossághoz – vértanúhalálhoz vezető utat mutatta be, ismertetve a török hódoltság utáni időket, a protestantizmus terjedését, a Pázmány Péter nevéhez fűződő rekatolizálást, a szerzetesrendek újjáéledését. Kiemelte, hogy az ország keleti része megőrizte protestáns jellegét, ezért a vértanúk földjének is lehet azt nevezni. Szólt arról is, hogy ezen a területen is voltak katolikus családok, akiknek a lelkipásztori ellátása sokszor veszélyt jelentett a papság számára. Róma döntése volt, hogy külföldi papokat, szerzeteseket küld erre a vidékre, de Róma döntött arról is, hogy 1654-ben visszavonják innen fönnhatóságukat.

A konferencián elhangzott egy Iglódy István életét bemutató előadás, valamint a minorita kolostor feltárásának számos részlete, eredménye is.

Az utolsó előadásban Somorjai Ádám OSB példákat sorolt, melyek azt bizonyítják, hogy sokszor a fontos dolgok a látható dolgok mögé rejtőznek, ezzel is bizonyítva, hogy ha valami Istentől való, az megmarad, minden más múlandó. Ilyen Iglódy Illés István mártíromsága is, mely vértanú halála után elindult a kanonizáció útján. Nem véletlen – mondta az előadó –, hogy a Vatikán egykor ötven esztendőre eltette az életszentségről szóló iratokat, mondván, ami Istentől való, az megmarad; ami embertől, az nem marad meg. Iglódy István esetében nem volt olyan tanúja a vértanúságnak, csak a két gyilkos vallomása, melyet hitelt érdemlőnek fogadott volna el Róma, ezért évszázadok után lehet az aktákat újból elővenni, a pert újrakezdeni és várni imameghallgatásokat. Somorjai Ádám OSB kiemelte, hogy a konferencia nemzetközi konferencia, hiszen két ország állampolgárainak összefogásából született; köszönetet mondott a radi plébános munkájáért, de a Kassai Egyházmegye támogatásáért, a szlovák régészek, szakemberek munkájáért is.

 

A konferencia végén felszólalt és köszöntötte a jelenlévőket Pásztor Zoltán, a Kassai Főegyházmegye helynöke. Mint mondta, egyházmegyéjük a vértanúk egyházmegyéje. Megemlítette a kassai vértanúkat, Boldog Salkaházi Sárát és a közelmúltban Kassán boldoggá avatott Koleszár Annát. „Ők példaképek – hangsúlyozta –, utat taposnak, amelyen mi is eljuthatunk Krisztushoz.”

 

további FOTÓK itt:

 

   

Ma 18.11.2019 van, névnapját unnepli Jenő, holnap Erzsébet.
Gratulálunk!
Hírek
„ …Alszom, de a szívem virraszt…”
|
Készítette: romkat.sk
|
close